Starboard

Szombaton újdonsült barátaink, akikkel már jó régóta csetelünk, mélezünk, szkájpolunk, elhívtak piacolni. Előtte megnéztük P. Ramlee  múzeumát, szülőházát. Ő a maláj Elvis, nagyon komoly tisztelet övezi.

A piac nagyon klassz volt! Kincset leltem, nem tudtam otthagyni. Már régóta vágytam egy ilyenre, de eddig valahogy sosem jutottam hozzá. Egy hajókon használatos jelzőfény, ez jelesül a hajó jobb oldalát (starboard) jelzi zöld fénnyel világítva. Nem mai darab. Sikerült az eredeti ár 1/3-át lealkudnom, de így sem volt olcsó (kb. 15 Crocs). Kene barátom hiányzott, közismerten nagyon jól alkuszik, ha ő itt van és segít, akár háromszoros árat is fizethettem volna érte. :-)) Miután hazaértünk izgatottan mutattam meg Elenának, egyik itteni barátunknak, mit szereztem, de nem igazán tudott lekesedni...

Ki az a barom aki vesz egy ilyet Malájziában?? 

Vihar után

Mivel dús a vegetáció, és vannak viharok is, az ilyesmi előfordulhat útközben:

Malájziában az utakon könnyan érhetnek meglepetések! Mindig óvatosan kell közlekedni, különös figyelmet szentelve a motorosoknak:

Itt nagyon jókat lehet enni, ha az ember hajlandó egy kicsit kísérletezni (a fiamnak nagyon hiányzik a párizsi, nem róla beszélek). Utána irány a konditerem, meg a medence.

Ma vettem egy fürdőszobai mérleget...

Költözés

Huh! Tegnap túlestünk rajta. Nincs sok cuccunk. A másik lakást csak mostanáig béreltük. Kerestünk egy kicsit nagyobbat, ahol kényelmesen elférünk, vendégeinket is fogadhatjuk. Megmutatom néhány kiemelkedő részletét, ha ezek nincsenek, talán ki sem béreljük. :-))

Ez az óra már nem bírta a hőséget, megesett rajta a szívem, gyorsan kivettem belőle az elemeket, és betettem egy fiók mélyére, hadd pihenjen. Viszont egyedül volt, megsajnáltam, hamar találtam társat neki:

Valószínűleg a lakás indonéz tulajdonosa nem a Batu Feringgi éjszakai bazárjában vásárolta őket. Fenti darabok az átadás-átvételi jegyzőkönyv részét képezik (!), így ha bárki szemet vetett volna rájuk, el kell keserítsem: jó szívem ellenére sem adhatom őket. Na jó, esetleg kölcsön a bérlet lejártáig, fővesztés terhe mellett...
A kilátás viszont se nem svájci (az sem rossz!), se nem kakukkos:

Sokáig kellett variálnom a képkivágáson, hogy valami szebbet mutathassak. :-) Egyébként tiszta időben Langkawi-ig (távolság ~50 tengeri mérföld) is ellátni. Állítólag.

Összefoglalva: megérkeztünk egy fontos mérföldkőhöz, beköltöztünk a lakásba, ahol legalább egy éven keresztül élünk majd. Kicsit kezdek lehiggadni, próbálok hátradőlni (itt nem rohad szét a hátam a műbőr kanapétól, vásznas van, ami inkább a trópusokra való).

Gym

Én még várok egy kicsit, hogy kihasználjam a rendelkezésre álló lehetőséget, és egy átgondolt, trópusi viszonyok között is megalapozott edzéstervet és ütemtervet kidolgozva, a megfelelő szakemberekkel történt egyeztetést követően megtegyem az első lépéseket testem formába hozásának érdekében. Megfontolt ember vagyok. Nem szeretem a kapkodást. Az idő általában engem igazol.
Mégsem tiltakoztam, amikor a lányok csak úgy "in medias res" elkezdték a kondizást. Valakinek Barnira is vigyáznia kell!
Ne gondoljátok, hogy én nem teszek semmit! Az edzőcipőmet már megvettem.

Dori, szerinted melyik gombot kell megnyomni??

Jó gombot nyomtam??

Nem lenne jobb pancsolni?

Most Anyának, vagy Apának van igaza??

Első nap az iskolában

Ma volt az első iskolanap, a tegnapi orientációs napot nem számolom. Meghatározó jelentőségű, fontos nap, amitől úgy tűnik, Andrea és én jobban tartottunk, mint a gyerekek. Barniról kellett volna példát vennünk, a fiam olyan laza, hogy mindjárt szétesik. Van mit tanulnom tőle. Reggel persze bekísértük őket, kicsit ott maradtunk, aztán mentünk dolgunkra és rágtuk a körmünket. Egészen addig, míg értük nem mentünk, és ők jöttek sugárzó arccal, jókedvűen, felszabadultan, megállás nélkül mesélve.
Iskola kipipálva.

Lábetetés

Dorottya kedveert uszkaltam mar capak es rajak kozt, felultem a legfelelmetesebb hullamvasutra es most sem usztam meg, bementem egy fish-spaba. (Remelem, ezekkel teljesitettem anyai kotelessegeimet.)
Ha esetleg erre jarsz, de nem vagy tulzotton vallalkozo kedvu, ezekre a helyekre akkor is erdemes ellatogatni, ugyanis nagyon jokat lehet mulatni a nalad batrabbnak mutatkozo feher turistakon.
Ezek a helyek ugyanis arra valok (Szerintem. A helyiek ide relaxalni jarnak.), hogy mikozben visongatva, sikoltozva, a rohogestol a konnyedet potyogtatva logatod a labadat a vizbe, az ott uszkalo doktor halak apro kis harapasokkal lezabaljak a labadrol az elhalt bort. Meg a legjobb pedikuros sem tudna szebbre csinalni, bar igy a lakkozas sajnos elmarad...

Őszinte jókedv

Ami a gyerekekből árad. Ez nem egy szokványos összefutás volt. Harmadszorra már tudatosan találkoztunk egy magyar családdal, akikkel előtte kétszer már egymásba botlottunk. Szonja annyi idős, mint Dorottya, Barni majdnem Ádám korú. Nem ezekre a véletlenekre (persze, ha vannak egyáltalán) építjük az életünk, de jól sült el. Attól, hogy magyar vagy, és találkozol 10.000 km távolságra a hazádtól honfitársaiddal, még nem kell feltétlen barátoknak lenni. De lehet.

Egy másik magyar srác már eddig is sokat segített nekem. Személyesen is találkoztunk, ha egy szintén "véletlen" egymásba botlás Kuala Lumpurban (!) annak nevezhető. Közös horgászás beütemezve.

Vigyázok, ne szívjam senki vérét, de jó, ha számíthatsz néhány tanácsra. A legtöbb segítséget egyébként Kathitól, indiai-maláj barátomtól kaptam, aki angliai egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg feleségével, Elenával, aki szlovák.

Vagyok, aki vagyok

Európai gyökerekkel érkeztem Ázsiába. Folyamatosan idegen ingerek érnek, legyenek azok arcok, gesztusok, szokások, ízek. Én európai vagyok, az is maradok. Az ingerek hatására változom, elfogadok, befogadok, magamévá teszek, vagy elutasítok. A döntés joga az enyém. Ha nem tetszik, nincs helyem itt. És ha nem vagyok elég nyitott, nem fog tetszeni. Nem próbálkozom görcsösen. Európai vagyok. Elfogadom Ázsiát és elfogadom magam. Európainak. Nem érezhetem jól magam erőszak árán. Ha valami nem tetszik, hát nem tetszik. Ha valami nem ízlik, hát nem ízlik. A megismerés fontos folyamat. Hogy ennek során mi válik részemmé, az nagy mértékben rajtam múlik. Nem játszom el, hazudom azt, hogy ázsiai vagyok, úgyse venné be senki. Európai vagyok - Ázsiában. Nem árt, ha az ember tisztán látja a helyzetét, önmagát.
Persze, itt nem érdemes megpróbálni az otthon megszokott oldalon közlekedni. De lehet, mindenki maga dönt...

44

A kínaiak szerint szerencsétlen szám a négyes, mára én kettőt is kaptam belőle, lévén ma van a 44. születésnapom. A szám szerencsétlen voltát kompenzálandó felvettem egy pólót 77-es számmal, ami viszont az előbb említett népcsoport szerint szerencsés. Nekem, talán mert nem vagyok kínai, a 44-es is szerencsésnek tűnik. Nagyon jól érezzük magunkat a mindennapi zűrökkel, rácsodálkozásokkal, apróbb kellemetlenségekkel együtt is (nincs belőlük sok).
Ma egy hónapja, hogy elindultunk hosszas emocionális és egyéb felkészülés, ráhangolódás után. Ami nagyon jó: folyamatosan azt kapjuk, amire számítottunk, amire készültünk. Nagy meglepetések nincsenek. Ez persze még csak a "holiday feeling" periódus vége, a berendezkedés kezdete. Készülhetünk az igazi megismerésre, találkozásra. Ázsia jó hely, úgyhogy ennek az évnek a nagyobbik felét itt töltjük. :-)
Hol lesz az 54.? Vagy a 46.?  És a 94.? A 107-et kizárólag a Mercedesek kapcsán hozom szóba.
A világ sokkal kisebb, mint az ember gondolja. Annyira jó ezt igazán megérezni!
A Földön vagy otthon.

Trópusi vihar

Eddig azt hittem, tudom, milyen az!
Volt benne részem. Áztam már el alsónadrágig 5mp alatt.
A tegnap éjszakai óta kicsit megváltozott a véleményem. Tudjátok, ti is láttatok már vihart!
Na, ez majdnem olyan, csak sokkal zajosabb, fényesebb és hangosabb. Régebben a teljesen nyitott csap mellett a zuhanyrózsából ömlő víz volt a kedvenc hasonlatom. Most nincs megfelelő... Illetve: ez valami olyasmi volt, mint egy trópusi vihar!
Szerencsére a lakás viszonylagos biztonságából szemléltem, így csak néhány röpködő napellenző rolótól kellett tartanom. Ez is viszonylag gyorsan véget ért, úgyhogy vigyorogva mind a négyen visszafekhettünk aludni.
A képet azt loptam, bár itt lenne érdemes próbálkozni a villámok fényképezésével.

Nyakunkon az iskola!

Sajnos, nekünk már aug. 24-én kezdődik az iskola, úgyhogy lassan véget ér a nyaralásunk.
Jó (?) angolszász szokás szerint itt is minden iskolának megvan a saját egyenruhája. Mi ezt nyertük:

Szerintem cukik (anyai elfogultság?). De legalább megszűnik a reggeli öltözködés mizéria.

Penang Bridge

Átkocsikáztunk a Penang Bridge-en. Ez a híd köti össze Penang szigetét a szárazfölddel.

A Penang Bridge a maga 13,5 km-ével a világ 3. leghosszabb hídja, de a malájok nem elégednek meg a harmadik hellyel, úgyhogy várhatóan 2013-ra elkészül a 24 km hosszú hídjuk is, nem messze a Penang Bridge-től.

Úgy mellékesen a térképet nézegetve, teljesen laikusként, szerintem egy csöppnyi híd megépítésével is meg lehetne oldani a közlekedési dugók okozta gondokat, de hát úgy látszik, a méret a lényeg.

Botanikus kert

Reggel arra az elhatározásra jutottunk, hogy ideje lenne egy kicsit körülnézni a szigeten és nem mindig csak a lábunkat áztatni a medencében. Egy gyors lakásnézés után délután ellátogattunk a botanikus kertbe, ami várakozáson felülinek bizonyult. Bár helyenként kicsit maláj módon rendetlen és szemetes, de összességében gyönyörű. Tele olyan hatalmas növényekkel, amiket mi otthon féltve őrzött szobanövényként próbálunk növekedésre bírni. (Részemről nem túl nagy sikerrel).

Sétánk során egy csomó kismajommal is találkoztunk, akik időnként meglehetősen veszélyesnek és harciasnak bizonyultak:

Zene

Tegnap este azt gondoltam, jó lenne zenét is hallgatni a kocsiban, és mivel mp3 csatlakozást nem találtam, marad a lemezdugdosás. Beugrottunk egy helyre, ahol gyors körbenézés után beszereztem a legújabb! Café del Mar és Buddha Bar válogatásokat, meg még egy kis nosztalgikus Dire Straits és Eagles best of, stb. Átfutottam a film szekciót is, belebotlottam a 24 legfrissebb évadjába, vettünk Barninak is Barney-t (ez egy gyerek izé), meg még néhány filmet.

Gondoljatok egy kétjegyű számra.

Osszátok el néggyel.

Az eredményből vonjatok gyököt.

Megvan?

Na, ha ezt a számot elfelezitek, megkapjátok, mennyit fizettem a zenékért, filmekért...

Nem torrentezem...

Más: újabban sokat olvasni a helyi lapokban arról, milyen sikeres razziákkal, eszközökkel próbálják az országban visszaszortítani a kalózmásolatok terjesztését. Az újságok írják, az emberek meg csinálják. A siker egyelőre csak papíron létezik...

A lányom Crocs-át kevesebb, mint 700 Ft-ért vettük. Nem alkuszom túl jól :-)
Mi az, hogy eredeti?

Zenehallgatásról, ami nekünk borzasztó fontos: terv szerint megvettük a már jó előre kiválasztott "Hi-Fi  rendszerünket", ami hosszú évekig fog szolgálni bennünket. Régebbi darab, de azóta sem csináltak ilyen ár-érték arányút: ez a SoundSticks II by H/K. Nemcsak gyönyörű, de csodálatosan szól! Imádjuk!!
Remélem, nem valami ócska hamisítványt sóztak rám :-))

Proton 2

Életben maradtunk az autókázást követően. Asszem megnőtt az arcom is attól, hogy ilyen remekül voltam képes asszimilálódni a maláj közlekedési dzsungelben. Csak nehogy pofára essek...
Idéznék a Lonely Planet idevágó passzusából, megpróbálva lefordítani azt:
"A sávváltás elég problémás, és az irányjelző használata - már ha használják - gyakran nem egyértelmű. Egy villogó bal irányjelző azt jelentheti, hogy "biztonsággal előzhetsz", vagy "éppen letérni készülök", vagy "elfelejtettem kikapcsolni az indexet", vagy "vigyázz, éppen valami teljesen kiszámíthatatlanra készülök!"
És én még csak egy nyugis részen próbálkoztam...
Azt mondják, a malájok jobban közlekednek, mint szomszédaik. Valahogy higgadtabbak, nincs anyázás, meg görcsölés. Van viszont mosoly. És figyelnek egymásra.
Csak ránk is figyeljenek eléggé!

Proton

Na ne csak az atommag pozitív töltésű részecskéjére gondoljatok! Ez egy maláj autómárka is. http://en.wikipedia.org/wiki/Proton_Persona

Béreltünk egyet, autó nélkül kicsit nehézkes a működés. Lehet, hogy autóval még nehézkesebb lesz, figyelembe véve hihetetlen, mintegy két hetes rutinomat, amit Ausztráliában szereztem a "másik" oldalon vezetve. Nem beszélve az európaitól kissé eltérő vezetési stílusról, amit szükségszerűen át kell venni, ha életben akarsz maradni. Ez az "intelligens raj" megközelítés. Figyelem őket egy ideje: kreatívan vezetnek, és ezt mindenki értse, ahogy akarja. Nekem tetszik. Ha túléljük, még jobban fog tetszeni. Nagyon sok a közúti baleset, de a statisztikákat elemezve motoros nem lennék itt...
Ha nincs több bejegyzés, akkor ne csodálkozzatok, elmegyünk, kipróbáljuk a Proton Personát...

Penang legjobb hamburgere

Tegnap este komoly kulináris élményben volt részünk.

Az indiai-maláj/szlovák barátaink felvetették, mi lenne, ha elmennénk együtt vacsorázni. Egymás után sorolták a jobbnál jobb indiai éttermeket, de sajnos a gyerekek finnyássága miatt eléggé beszűkültek az étkezési lehetőségeink. Csak olyan helyek jöhetnek számításba, ahol vagy rántott csirkecomb, vagy legalább pizza kapható. Végül egy olyan foodcourt-ra (ez olyan ételt árusító bódék tömkelegét jelenti egy kupacon, ahova otthon még véletlenül se mennél be) esett a választás, ahol a helyi ételeken kívül nyugati típusú ételek is kaphatóak. Na itt lehet olyan hamburgert kapni, amilyet még a Moszkva téren sem árultak soha, pedig az is finom volt, legalábbis 20 évvel ezelőtt). 25 éve ugyanazt a hamburgert készítik itt, úgyhogy volt idejük tökéjre fejleszteni. Hogy mi benne a különleges? A tojást megsütik, de valahogy szétterítve és abba csomagolják be a húst és az apró darabokra vágott és megsütött hagymát és káposztát. És mint minden más ételhez, ehhez is egy kis édes csiliszószt tesznek. Jól hangzik, nem? Aki erre jár, annak szívesen megmutatjuk.

Persze sok más finomságot is lehet itt kapni. Én isteni zöldséges sült tésztát ettem, meg csirke satayt, ami után mind a tíz ujjamat megnyaltam. Persze a gyerekek maradtak a rántott csirkénél sültkrumplival. A majonézt nagy üvegben mindig magunknál tartjuk, mert szerintük anélkül minden ehetetlen. (csak a helyiek meg ne lássák egyszer, mert lehet, hogy kiutasítanak az országból)

George Town, egy kis séta

Volt némi elintéznivalónk George Townban, közben belefutottunk egy thai ételgyümölcskultúrfesztiválba, ami a Fort Cornwallis erődben került megrendezésre.

Elsétáltunk a kompkikötőhöz (Jetty), megnéztük azt a nagy hajót, aminek a nevét elfelejtettem (talán Pisces?), és amire lehet egyéjszakárakifutunkreggelbefutunk jegyet venni, a gyerekeket persze ez rögtön lázba hozta. Engem kevésbé, vannak rossz tapasztalataim az ilyen óceánjárókkal kapcsolatban...

Aztán siettünk haza, nehogy lemaradjunk a táncóránkról. Igen, a táncóránkról, amit egy brit úr tart közösségépítő szándékkal, emiatt próbálkozunk mi is. A végén megdícsért, nem értem, miért. Na oka, az nem volt rá, higyjétek el. Viszont vicces volt, és meglepően fárasztó.

http://www.ballroomdancers.com/

Penang és a kölkök

Lassan egy hete. És nem olyan unalmas!

Ezt a hetet gyorsan összefoglalom: nagyjából berendezkedtünk, rengeteg emberrel megismerkedtünk. A gyerekek megdöbbentettek! A legtöbb félelmem hozzájuk köthető. És persze, ez még nagyon az eleje, de....

Egy condominiumnak nevezett lakótelepen lakunk. Van egy jó kis úszómedence, ami fórumként is működik.

A medencék az ablakunkból

Gyermekeink a maguk 6 és 11 évével, Barninál zéró illetve Dorottya esetében jó angol nyelvtudással (ma egy ausztrál hölgy dícsérte őt meg a gazdag szókincséért, ami engem is meglepett!) itt kezdték az első napon beilleszkedési kísérletüket. Mi a háttérbe húzódva figyeltünk. Másnaptól beindult egy meghívás-sorozat: szülinapi buli, ittjátékmegottjáték, kézműveskedni megyek a G blokkba, majd jövök, lemegyünk a medencéhez, de útközben beugrunk a Suminékhoz, meg a Karunékhoz, hogy hívjuk őket is, és így tovább. Leesett az állam! Öt napja vagyunk itt, de gyermekeink már igen ismertek és népszerűek. Barni annak ellenére, hogy alig beszél angolul... Szóval, ez így sokkal jobb, mint amire számítottam!

Buli van.
Barni ott vigyorog a kép közepén...

Elkezdem...

Már itt vagyunk majd egy hónapja, úgyhogy itt az ideje, hogy elkezdjünk írni magunkról, dolgainkról, történéseinkről, Malájziáról (egyébként bevallom, mind a mai napig nem tudom, hogy írják helyesen, de majd valaki megmondja, hogy magyarul Malajzia, vagy Malájzia...).
Kuala Lumpurban töltöttünk úgy 12 napot, a vége kicsit unalmas-türelmetlenre sikerült. Szerencsére egy ideje már Penangon vagyunk, ami egy nagyságrenddel jobb. És mi mind a négyen igazán jól érezzük magunkat. Fokozatosan szabadulunk félelmeinktől, görcseinktől (szerzünk majd belőlük újakat :-). Szóval, még egyelőre holiday feeling, meg sok az apróbb-nagyobb tennivaló. Vagy legalábbis azt gondoljuk...
Andrea és én is írunk majd a blogba, aki nem ismer fel a bunkó stílusomról, az a bejegyzés végén láthatja. Célunk nem a szórakoztatás, hanem a tájékoztatás :-)