A hétvégét kicsit hűvösebb helyen töltöttük. A távolság úgy 250 km, 3 óra autózás, bementünk a Föld legidősebb (130 millió éves) őserdejébe a hegyek közé. Az út vége felé a hőmérséklet egy óra alatt zuhant 12 fokot..
Képek az útról:
Cameron Highlands híresen hűvös agrár-régió. Egymást érik az idetelepített tea, eper, zöldségültetvények. Itt is csak a dzsungel volt, amíg bölcs emberek ki nem találták, hogy a klíma kifejezettetn alkalmas mezőgazdasági tevékenység folytatására, tea, eper, zöldségtermesztésre. Sajnos, hihetetlen méretű lábnyomot hagyott itt az ember, az erdőirtás most is folyik. A teaültetvények valóban csodálatos látványt nyújtanak, nagyot kirándultunk a dzsungelben, rengeteg epret ettünk, és éjszaka végre fázhattunk egy kicsit. :-)
További információk a helyről angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Cameron_Highlands
A szállásunk ablakából a fantasztikus dzsungel:
Fóliasátrak:
Gyártsunk egy kis termőföldet:
Együnk sok epret (egyébként nagyon finom volt!):
A környéken sok túraútvonalat találhatsz, mi már előre kiválasztottuk a miénket, a Mossy Forest-ben kirándultunk egy kimerítőt-izgalmasat-érdekeset. Elvittek bennünket egy Land Rover Defenderrel az indulási pontig, és a nagyon rokonszenves orang asli (maláj őslakos: http://en.wikipedia.org/wiki/Orang_Asli) túravezetőnk végigrángatott bennünket elpuhult nyugatiakat a dzsungelen, hogy a végén nyakig sárosan, kimerülten, de mosolyogva nyugtázzuk a tényt: megcsináltuk! Milyen hülye az ember, hogy még fizet is ezért. :-)
Fantasztikus élmény volt, a dzsungel csodálatos! Ezen a magasságon nincs pióca, moszkító, hideg van nekik. Mondjuk, mielőtt beneveztünk a túrára, rákérdeztem, mennyire ajánlott egy kisgyermekes családnak.. Kicsit félreinformáltak, a túra a kihívás kategóriába tartozik, de megérte a küzdelmet. A gyerekek persze jobban bírták a sáros ösvényen történő gyökerekbe kapaszkodós falmászást, ez nem meglepő.
Itt tűnt el Jim Thompson is, a thai selyembáró (http://www.cameron-highland-destination.com/cameron-highlands-jim-thompson.html). Történetét rejtély övezi, máig nem tudják pontosan, mi történt vele. Sokan eltűntek-eltűnnek ebben a dzsungelben a mai napig, nektek ezúttal nincs szerencsétek, mi kijutottunk. Nemrég egy nyugalmazott maláj katonatiszt hozta el ide a családját kirándulni. A kirándulás (keresés) vagy négy napig tartott, de végül megtalálták őket.
Iránytűt Barnabás hozott magával..
Mossy Forest képekben:
Miután jól elfáradtunk a dzsungellel folytatott küzdelemben, utunkat az egyik teaültetvény (https://www.boh.com.my/) felé vettük. Az ország népét ezen a helyen mára leváltották az itt dolgozó vendégmunkások, akik Burmából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából jöttek ide. Vajon miért, hogy feltegyem ezt a költői kérdést... Az ültetvényen barakkokban szállásolják el őket, van itt bolt, kórház, iskola, templom is. Itt többet várhatnak az élettől, mint otthon.
Az ültetvények valóban csodálatos látványt nyújtanak, és nagyon finom teákat készítenek itt, amit aztán Kuala Lumpurba szállítanak, hogy megfelelően becsomagolják. Megnéztük az üzemet, a gépeket, berendezéseket, munkásokat.
B.O.H. teaültetvény képekben:
A világon itt a legmagasabb a Land Rover Defenderek területegységre vetített előfordulási gyakorisága. :-) Rengeteg van belőluk, és látszik, hogy munkára fogják őket.
Az út szélén talált orchideákról most nem teszek fel képet. :-)
Nagyon kellemes, érdekes, izgalamas, tanulságos hétvégénk volt, kicsit fáradtan értünk haza vasárnap este.
Egy másik utunkról Malajzia belsejébe itt olvashatsz:
