Befejezem

Itt az ideje. Mármint befejezni.. :-)

Elköltöztünk ebből a trópusi muzulmán országból (hú, ez még mindig tök jól hangzik :-). Kissé kalandosra-zűrösre sikeredett életünk elmúlt időszaka, kezdve előző létünk felszámolásával, a költözéssel vissza Európába. Új életünk kialakításával, megteremtésével, az új játszóterünk megismerésével, egy újabb beilleszkedési kisérlettel a világba. (Lehet, ezt végleg fel kéne adnunk.. :-)
Írhatnék arról, mi minden történt velünk az elmúlt hónapokban, de ez már nem ennek a blognak a témája.
Közelebb vagyunk a családunkhoz, otthoni barátainkhoz. Pótolhatjuk, ami eddig hiányzott, elérhetetlen volt, és lassan elkezdhetünk sóvárogni az ázsiai lét örömei után, mert persze, mindig az kell, ami..

Elképesztő volt ez a két év. Rengeteget tanultunk az életről, a világról és önmagunkról. Érdekes, izgalmas, csodálatos és szomorú dolgokat is láttunk. Hasznos tapasztalathalmaz lett a miénk.
A világot látni kell. Hogy rácsodálkozz, próbáld megérteni - önmagaddal együtt, mert te is része vagy. Hogy megszabadulj a buta téveszméidtől, felesleges kötődéseidtől, kulturális beidegződéseidtől, sekélyes rutinjaidtól. Hogy a környezeted kevésbé befolyásoljon, felülemelkedj saját korlátaidon, önmagad lehess..

És merre tovább? Az útnak még nincs vége, csak a blognak. Újat nem tervezek írni - egyelőre. Kicsit megkönnybbülés, hogy ezt befejezhetem. Időnként úgy éreztem, kötelező írnom, hírt kell adnom. De sokszor élveztem, és örülök a "végeredménynek", hogy van egy ilyenünk, és nézegethetjük, olvasgathatjuk, felidézhetjük ezt a nagy kalandot, ami mély nyomokat hagyott mindannyiunkban.

Magyarországra egyikünk sem vágyott vissza túlságosan. A világ összement az elmúlt időben, kerestünk magunknak másik helyet.
Manapság egy kicsit mindenhol Ázsiában érezheted magad. :-)

Ha akarod..

Mindenkinek boldog új évet kívánok!

All the World's a Week

13-án, pénteken véget ért a tanév itt is. A bizonyítványukon kívül hazahozták a "portfóliójukat", jó volt nézegetni. D dolgai közül előkerült egy angol feladata. Sokat törtük már a fejünket azon, vajon mire volt elég ez a két év, mennyire tanultak meg angolul. Sajnos, az én angolom kevés az objektív ítéletalkotáshoz, de ebből a fogalmazásból úgy hiszem, nem kell nagyon aggódnunk..
D hosszas unszolás után beadta a derekát, és hozzájárult a közzétételhez, odaadta a fájlt:

All the World's a Week                       Dorothy, 7P

All the world's a week,

And all the man and woman are merely days;

They all have their sunrises and sunsets,

And one man in his time lives many days.

His week being seven days. The infant, a sunny Monday

Morning. Waking up fresh, ready to face the difficulties of the rest of the week. Tuesday, the schoolgirl. Packing her schoolbag excitedly but nervously for a new day, smiling and happy to see her friends.

On Wednesday, early afternoon, she wakes up and finds herself in trouble, but doesn't seem to learn from her mistakes.

Then, Thursday, halfway through the week, the young adult starts thinking about her future. Goes to a university, gets a job, but sometimes acts still childish.

Friday, an adult, wishing that she could pause the time. In a nice home with a family and a job, sometimes realizing,

that the weekend is getting closer and closer...

Saturday, a windy and cold day. The sky is grey

And it's starting to rain. Sitting in an armchair, telling stories by the fire.

A storm is coming: it's a snowy Sunday. The very last day of the week. Lying in a bed under blankets, looking back at the past and wishing that the week would be longer...

SMS Dorottyától.. :-)

"bu. bent hagytam a disco ticketemet a uniform shirtom zsebeben. pls vedd ki :)"

Most milyen nyelven is kommunikálunk??
:-)

8

Barnabás 8 éves!! (A tavalyi születésnapja: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/06/7.html )
Hihetetlen sebességgel rohan itt az idő, talán az évszakok hiánya, az egyforma időjárás az oka.
Az ideit is méltóképp megünnepeltük, részben az úttal Perhentianra (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2012/07/perhentian-reloaded.html), ami kicsit ajándék is volt, részben itthon a medencék mellett a barátaival.

Barnabás, nem kell úgy rohanni.. :-)

Perhentian reloaded :-)

Itt még mindig nem ért véget az iskola, de úgy gondoltuk, kicsit lógjanak a gyerekek, és menjünk újra át a túlsó oldalra, Perhentianra, ahol tavaly márciusban már jártunk (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html).
A nappal keltünk, és komppal mentünk át a szárazföldre.

A 4-es út még mindig csodálatos, fantasztikus látvány a mindent meghódító trópusi esőerdő, amin keresztül órákon át kanyarogtunk.

Kerülgettük a faszállítókat, nem rohantunk nagyon..

Ebédre átértünk a félsziget másik oldalára, és már a Dél- kínai-tengert szimatolva (ebben a kikötőben is ugyanolyan büdös van, mint a többiben) megebédeltünk.

Egy keveset vártunk a hajónkra, addig magunkat fényképezgettük.

Aztán még 17 kilométer, és meg is érkeztünk. Most a másik (nagyobbik) szigetet választottuk. Nem panaszkodunk, nem volt rossz ez sem.. 

A szállás minősége egyezik a cégérével, de ezen nem lepődtünk meg, tudtuk, mire számítsunk..

Mert mi már semmin sem lepődünk meg.. :-)

 Azt nem tudom, hogy ez milyen állat, de még időben sikerült félreugranom. Majdnem a fejemre ürített. De azon sem lepődtem volna meg.. :-)

Nincs kedvem újra a Penang körüli pocsolyáról írni, de muszáj. Legalább egy mondatot.. :-)

Viszont Perhentian tényleg nagyon klassz hely a maga maláj módján.

És itt is lehet sok olyan képet készíteni, amin nincsenek ilyenek:

Meg sok olyat, amin vannak, de inkább maradok a jobbaknál. :-)

Itt van például ez a kedvenc éttermünkből:

Ne felejtsük, melyik országban járunk. Viszont bennünket tökéletesen kárpótolt a szerény méretű (!) korsókban felszolgált sokféle friss gyümölcslé..

Barnabás is nagyon élvezte az ételeket.. :-)

Persze, ha napokon keresztül valaki kizárólag spaghetti carbonara-n akar élni, hamar utoléri a csömör..

Volt azért, amit élvezett. Például a kikötő mólójáról ugrándozást, ami már csak azért is biztosan jó, mert tilos. De csak kicsit, és különben is ki törődik ilyenekkel errefelé? :-)

Sokat ugrándoztunk mindannyian, szerencsére volt a környéken mentőhajó.

Végül is Barnabás lába sem vérzett annyira utána, hogy gátolta volna bármiben..

Persze ő még csak 8, és a búvárkodás nem az ő ötlete volt, de legalább kicsit belekóstolhatott a Bubblemaker tanfolyamon.. :-)

Anyának sem volt választása, bármennyire húzodozott..

A kis gonosz értelmi szerző, aki nem Barni, a fejébe vette, hogy leteszi a búvárvizsgáját, de megdolgozott érte keményen, sokat tanult.

De nem Anya volt a társa.. Anya csak belekóstolt. Apa volt, aki ugyanúgy tanult, meg minden, hogy aztán a végén együtt jól levizsgázhassanak, és megkapják a PADI Open Water Diver papírjukat. :-)

És láttunk cápát, meg teknőst, meg murénát, bohóchalat, sokat, mindenféle színes trópusi halat, barracuda rajt, veszélyes titan triggerfish-t, aminek biztosan van magyar neve, de én nem tudom. Szóval mindenfélét. A D fényképezőgépére húzott vízálló tok viszont nem vihető le 18 méterre, úgyhogy csak néhány kép készült a víz alatt. Ez egész jó lett:

Jó merülőhelyek vannak errefelé, mi is kibróbálhattunk néhányat.

De a többiek sem unatkoztak, amíg mi a víz alatt próbáltunk lélegezni. Ha elkísértek egy merülésre, a sznorkelezésen kívül is találtak érdekes tennivalót,

de építő jellegű tevékenységet a parton maradva is végezhettek.. :-)

Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Nagyon jó, hogy újra eljöttünk Perhentianra..

És az út hazafelé is szép volt. Vettünk isteni (nem is igaz: a thai valamiért sokkal finomabb) ananászt az út szélén.

Ezúttal nem találkoztunk vad elefántokkal, mint múltkor (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/belum-es-az-elefantok.html).

Elkapott bennünket az eső, és ilyen sejtelmes-szépre színezte a tájat (persze egy kicsit bemozdult, hogy sejtelmesebb legyen, de akkor is tök jó kép lett :-).

Még sötétedés előtt felértünk a Penang hídra.

Ez már a "Búcsúzunk Malajziától" fejezet, de a fentiek remekül illenek bele.

Jó lesz majd nézegetni..

Penangi hangulat

Van itt Penangon több hely, ahol megpróbálták kicsit összefésülni a régit az újjal, ilyen a Gurney Paragon is. Biztos van, aki szerint ez itt most jól sikerült.. Szerintem jól sikerült.
Aztán vannak itt a betonból felspriccelő, ügyesen megvilágított vízsugarak is, a szökőkút esténként félóránként üzemel, és látványos meg vicces. A gyerekek nem lettek nagyon vizesek vacsora előtt. :-)

Péntek volt, úgyhogy a Friday's-be mentünk. :-) Nem vagyunk oda ezekért a helyekért, de időnként becsúszik egy. Tömeg az nincs, a gyerekek miatt korán érkeztünk.

Inkább, mint a foci EB.. 

Az utcai kajáldákban nagyon jókat ehetsz fillérekért, viszont néha a változatosság kedvéért jó visszavedleni európaivá, aki szeret ilyen környezetben ücsörögni.. :-)

Szombaton viszont ide mentünk:

De nem az étterembe. Időnként van ilyen színvonalasabbra erőltetett kirakodóvásár csilivili helyeken.

Nem cuki cuccokat vásárolni mentünk, hanem nézelődni. A mostani esemény elég érdektelenre sikeredett, nem maradtunk sokáig. Barnabás azért mozdult be a képen, mert már menekült kifelé.. :-)

Azért, jobb, mint az Ikea.. :-)

Az épület a tengerparton van. Talán látszik mennyire szennyezett a levegő, már jó ideje ezt szívjuk. Csak a szokásos, esedékes nyári erdő, meg tarlóégetések Indonéziában.. Majd a szél jól elfújja. Csak már fújná..

A Mansion 32-vel szemben van a kedvenc Scooby Doo temetőnk (kívülről mindig olyan félelmetesnek tűnt, innen a név), eddig mindig zárva találtuk.

De most!

Sok fontos embert temettek ide, de nincs most kedvem erről keresgélni. Mi csak bóklásztunk egy kicsit..

Ő nagyon fontos ember. Captain Francis Light, George Town, és a penangi brit kolónia megalapítója.

Komoly karbantartási munkák is folytak.

Varázslatos hely, bizsergető, furcsa hangulattal, izgalmas részletekkel.

Tovább is van, mondom még..

Dorottyáék sokat készültek, és vasárnap jól előadták magukat, meg egy Grease részletet. Nagyon lelkesek voltak. D annyira nem volt lelkes. Nem tudom miért. Az előadás jól sikerült (mint általában az ilyen típusú előadások mindig:-). Sok rossz képet sikerült csinálnom. Itt van egy:

Barnabást sokkal könnyebb volt lencsevégre kapni, ő közelebb volt és kevésbé mozdult be, főleg, ha megkértem, ne tegye..

Volt az iskolában nemzetközi ételfesztivál.

Meg volt kirakodóvásár is. De ott nem fényképeztem. Még egy kép a suli udvaráról, aztán befejezem, mert meguntam.. :-)