Perhentian

Dorottyáéknak  ma véget ért a 10 napos iskolai szünetük, amit többféleképp igyekeztünk maradéktalanul kihasználni.
Szerettünk volna elutazni, nézegettük az Air Asia nagyon kedvező ajánlatait, de most sajnos nem találtunk egy olyat sem, ahol ők fizetnek, ha mi utazunk... :-) Úgyhogy beültünk az autóba, és a 4-es úton átmásztunk a maláj félsziget keleti felére, ez nagyjából 350 km. A kocsit a parton felejtve átkeltünk Perhentianra, ami egy mesesziget a Dél-kínai-tengeren Malajzia partjainál.

Andrea szerint ezt a bejegyzést kihagyhatnám, tekintettel az emberi gyarlóságra. Ha még esetleg maradtak barátaink.. De végülis ez egy napló, vagy mi, nem hagyhatok ki belőle fontos eseményeket, nem?
Angolul a szigetről: http://en.wikipedia.org/wiki/Perhentian_Islands
A hely csodálatos, olyan igazi pálmafás-képeslapos. A tenger igézően tiszta, igazi búvárparadicsom.

Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha a Penang körüli medúzás koszvadt-zöld pocsolyára gondolok, és Langkawi (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/10/sas-leszallt.html) is elbújhat, de nagyon. Egyszóval megérte az a kis autókázás, ami szerencsére ismételhető, nem nagy a távolság.

Szeretnék azért némi örömet is okozni néhány kedves ismerősömnek: a félsziget keleti részén a monszun jóval nagyobb erővel kopogtat, a szállodák mostanság nyitnak újra. Igazán áprilistól érdemes menni. Nekünk az iskolai szünet adta az időkeretet, válogatni nem lehetett, ezért is ültünk egy napig egy 3x4m-es kis szobában a szakadó eső és a tomboló szélvihar hangjait hallgatva, valamint egy nagyot társasjétékozva. Így megy ez.
De csak egy napig esett szakadt.
A gyerekek viszont borzasztóan élvezték a kristálytiszta tenger hullámaiban való ugrabugrálást. Mi is. Az elején. Úgy az ötödik órától kezd lehangolni, hogy minden testnyílásod igen intenzíven többszázszor átöblítik a tenger meleg habjai..
Kirándultunk is, a sziget dimbes-dombos-őserdős. Átmásztunk a másik felére, aztán megvártuk a vízitaxit, hogy nehogy nagyon elfáradjunk a nagy melegben. Várakozás közben matattunk a korall-törmelékben és hintáztunk...

És a taxi jött, ment..

Cápával csak ilyen körülmények között találkoztunk, a helyzeti előnyünk egyértelmű:

Ha figyelmesen jársz egy trópusi tengerparton, komoly kincsekre is lelhetsz.

Egy fárasztó nap után.

Végre egy kép, amin mind a négyen rajta vagyunk. Igaz, nekem csak az árnyékom. :-)

A hullámfürdő mellett a homokozás, mint meghatározó tevékenység szerepelt a napi teendők listáján. A sorrend nem volt mellékes, az alapos öblítést a hullámok megoldották. Valószínűleg a trópusi napon szétfőtt agyam egy jelentős része is ottmaradt valahol a tengerben..

Tényleg egy mesebeli hely. Még visszamegyünk. Asszem. Csak annyi látnivaló van még itt a környéken..