Itt még mindig nem ért véget az iskola, de úgy gondoltuk, kicsit lógjanak a gyerekek, és menjünk újra át a túlsó oldalra, Perhentianra, ahol tavaly márciusban már jártunk (
http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html).
A nappal keltünk, és komppal mentünk át a szárazföldre.
A 4-es út még mindig csodálatos, fantasztikus látvány a mindent meghódító trópusi esőerdő, amin keresztül órákon át kanyarogtunk.
Kerülgettük a faszállítókat, nem rohantunk nagyon..
Ebédre átértünk a félsziget másik oldalára, és már a Dél- kínai-tengert szimatolva (ebben a kikötőben is ugyanolyan büdös van, mint a többiben) megebédeltünk.
Egy keveset vártunk a hajónkra, addig magunkat fényképezgettük.
Aztán még 17 kilométer, és meg is érkeztünk. Most a másik (nagyobbik) szigetet választottuk. Nem panaszkodunk, nem volt rossz ez sem..
A szállás minősége egyezik a cégérével, de ezen nem lepődtünk meg, tudtuk, mire számítsunk..
Mert mi már semmin sem lepődünk meg.. :-)
Azt nem tudom, hogy ez milyen állat, de még időben sikerült félreugranom. Majdnem a fejemre ürített. De azon sem lepődtem volna meg.. :-)
Nincs kedvem újra a Penang körüli pocsolyáról írni, de muszáj. Legalább egy mondatot.. :-)
Viszont Perhentian tényleg nagyon klassz hely a maga maláj módján.
És itt is lehet sok olyan képet készíteni, amin nincsenek ilyenek:
Meg sok olyat, amin vannak, de inkább maradok a jobbaknál. :-)
Itt van például ez a kedvenc éttermünkből:
Ne felejtsük, melyik országban járunk. Viszont bennünket tökéletesen kárpótolt a szerény méretű (!) korsókban felszolgált sokféle friss gyümölcslé..
Barnabás is nagyon élvezte az ételeket.. :-)
Persze, ha napokon keresztül valaki kizárólag spaghetti carbonara-n akar élni, hamar utoléri a csömör..
Volt azért, amit élvezett. Például a kikötő mólójáról ugrándozást, ami már csak azért is biztosan jó, mert tilos. De csak kicsit, és különben is ki törődik ilyenekkel errefelé? :-)
Sokat ugrándoztunk mindannyian, szerencsére volt a környéken mentőhajó.
Végül is Barnabás lába sem vérzett annyira utána, hogy gátolta volna bármiben..
Persze ő még csak 8, és a búvárkodás nem az ő ötlete volt, de legalább kicsit belekóstolhatott a Bubblemaker tanfolyamon.. :-)
Anyának sem volt választása, bármennyire húzodozott..
A kis gonosz értelmi szerző, aki nem Barni, a fejébe vette, hogy leteszi a búvárvizsgáját, de megdolgozott érte keményen, sokat tanult.
De nem Anya volt a társa.. Anya csak belekóstolt. Apa volt, aki ugyanúgy tanult, meg minden, hogy aztán a végén együtt jól levizsgázhassanak, és megkapják a PADI Open Water Diver papírjukat. :-)
És láttunk cápát, meg teknőst, meg murénát, bohóchalat, sokat, mindenféle színes trópusi halat, barracuda rajt, veszélyes titan triggerfish-t, aminek biztosan van magyar neve, de én nem tudom. Szóval mindenfélét. A D fényképezőgépére húzott vízálló tok viszont nem vihető le 18 méterre, úgyhogy csak néhány kép készült a víz alatt. Ez egész jó lett:
Jó merülőhelyek vannak errefelé, mi is kibróbálhattunk néhányat.
De a többiek sem unatkoztak, amíg mi a víz alatt próbáltunk lélegezni. Ha elkísértek egy merülésre, a sznorkelezésen kívül is találtak érdekes tennivalót,
de építő jellegű tevékenységet a parton maradva is végezhettek.. :-)
Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Nagyon jó, hogy újra eljöttünk Perhentianra..
És az út hazafelé is szép volt. Vettünk isteni (nem is igaz: a thai valamiért sokkal finomabb) ananászt az út szélén.
Elkapott bennünket az eső, és ilyen sejtelmes-szépre színezte a tájat (persze egy kicsit bemozdult, hogy sejtelmesebb legyen, de akkor is tök jó kép lett :-).
Még sötétedés előtt felértünk a Penang hídra.
Ez már a "Búcsúzunk Malajziától" fejezet, de a fentiek remekül illenek bele.
Jó lesz majd nézegetni..
