Itt az ideje. Mármint befejezni.. :-)
Elköltöztünk ebből a trópusi muzulmán országból (hú, ez még mindig tök jól hangzik :-). Kissé kalandosra-zűrösre sikeredett életünk elmúlt időszaka, kezdve előző létünk felszámolásával, a költözéssel vissza Európába. Új életünk kialakításával, megteremtésével, az új játszóterünk megismerésével, egy újabb beilleszkedési kisérlettel a világba. (Lehet, ezt végleg fel kéne adnunk.. :-)
Írhatnék arról, mi minden történt velünk az elmúlt hónapokban, de ez már nem ennek a blognak a témája.
Közelebb vagyunk a családunkhoz, otthoni barátainkhoz. Pótolhatjuk, ami eddig hiányzott, elérhetetlen volt, és lassan elkezdhetünk sóvárogni az ázsiai lét örömei után, mert persze, mindig az kell, ami..
Elképesztő volt ez a két év. Rengeteget tanultunk az életről, a világról és önmagunkról. Érdekes, izgalmas, csodálatos és szomorú dolgokat is láttunk. Hasznos tapasztalathalmaz lett a miénk.
A világot látni kell. Hogy rácsodálkozz, próbáld megérteni - önmagaddal együtt, mert te is része vagy. Hogy megszabadulj a buta téveszméidtől, felesleges kötődéseidtől, kulturális beidegződéseidtől, sekélyes rutinjaidtól. Hogy a környezeted kevésbé befolyásoljon, felülemelkedj saját korlátaidon, önmagad lehess..
És merre tovább? Az útnak még nincs vége, csak a blognak. Újat nem tervezek írni - egyelőre. Kicsit megkönnybbülés, hogy ezt befejezhetem. Időnként úgy éreztem, kötelező írnom, hírt kell adnom. De sokszor élveztem, és örülök a "végeredménynek", hogy van egy ilyenünk, és nézegethetjük, olvasgathatjuk, felidézhetjük ezt a nagy kalandot, ami mély nyomokat hagyott mindannyiunkban.
Magyarországra egyikünk sem vágyott vissza túlságosan. A világ összement az elmúlt időben, kerestünk magunknak másik helyet.
Manapság egy kicsit mindenhol Ázsiában érezheted magad. :-)
Elköltöztünk ebből a trópusi muzulmán országból (hú, ez még mindig tök jól hangzik :-). Kissé kalandosra-zűrösre sikeredett életünk elmúlt időszaka, kezdve előző létünk felszámolásával, a költözéssel vissza Európába. Új életünk kialakításával, megteremtésével, az új játszóterünk megismerésével, egy újabb beilleszkedési kisérlettel a világba. (Lehet, ezt végleg fel kéne adnunk.. :-)
Írhatnék arról, mi minden történt velünk az elmúlt hónapokban, de ez már nem ennek a blognak a témája.
Közelebb vagyunk a családunkhoz, otthoni barátainkhoz. Pótolhatjuk, ami eddig hiányzott, elérhetetlen volt, és lassan elkezdhetünk sóvárogni az ázsiai lét örömei után, mert persze, mindig az kell, ami..
Elképesztő volt ez a két év. Rengeteget tanultunk az életről, a világról és önmagunkról. Érdekes, izgalmas, csodálatos és szomorú dolgokat is láttunk. Hasznos tapasztalathalmaz lett a miénk.
A világot látni kell. Hogy rácsodálkozz, próbáld megérteni - önmagaddal együtt, mert te is része vagy. Hogy megszabadulj a buta téveszméidtől, felesleges kötődéseidtől, kulturális beidegződéseidtől, sekélyes rutinjaidtól. Hogy a környezeted kevésbé befolyásoljon, felülemelkedj saját korlátaidon, önmagad lehess..
És merre tovább? Az útnak még nincs vége, csak a blognak. Újat nem tervezek írni - egyelőre. Kicsit megkönnybbülés, hogy ezt befejezhetem. Időnként úgy éreztem, kötelező írnom, hírt kell adnom. De sokszor élveztem, és örülök a "végeredménynek", hogy van egy ilyenünk, és nézegethetjük, olvasgathatjuk, felidézhetjük ezt a nagy kalandot, ami mély nyomokat hagyott mindannyiunkban.
Magyarországra egyikünk sem vágyott vissza túlságosan. A világ összement az elmúlt időben, kerestünk magunknak másik helyet.
Manapság egy kicsit mindenhol Ázsiában érezheted magad. :-)
Ha akarod..
