India

Ma megkaptam a vízumom Indiába, megyek, több mint öt hétre (köszi, Air Asia!)! Kicsit izgulok, hogyan fogom megélni, de biztosan jó lesz. Vagy legalább érdekes, tanulságos.. :-)
Tegnapig azt gondoltam, jól bírom a csípős fűszeres indiai konyhát, mára a véleményem kényszerűen megváltozott. Röviden: egy napja fosok a rengeteg csilitől, amit edzés gyanánt bezabáltam.. :-)
És még egy dolgot emelnék ki az 1224 oldalas Lonely Planet útikönyvből a világ második legnépesebb országáról:
"Expecting the unexpected - India loves to toss up surprises", írja, miután figyelmeztet, hogy vigyél magaddal tampont is.. :-)
Jó utat nekem!!

Rövid hírek

Hétvégén volt nagy ittalvós buli Dorottyának, sütöttünk egy újabb tortát is. Ez jobban sikerült. Talán, mert kevésbé matattam bele.. :-)
Voltunk a Jettyknél (http://travelmalaysiaguide.com/penang-clan-jetties-weld-quay/), kicsit sétáltunk, nézelődtünk.

És még:

Andrea is iskolába jár, a megszerzendő képesítéssel (myTESOL (Teaching English to Speakers of Other Languages)) angolt taníthat majd. Én is gyorsan elkezdtem tanulni, nehogy nagyon lemaradjak a családi átlagtól nyelvtudás szempontjából, rosszak az esélyeim.. Vagy majd Andrea tanít engem is. :-) Bár már a gyerekek iskolájában is tart egy Arts & Crafts című nagysikerű (várólistás :-) különfoglalkozást, lehet, rám nem is jut majd ideje.. :-)

A kocsi most nem majomszaros..

Az időjárás ugyanolyan, mint mindig, az ember teljesen elveszíti az időérzékét évszakok, jól észrevehető változások nélkül. Bár pont tegnap volt egy cuki kis vihar, a vitorlázás ezért elmaradt. (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/09/es-megint-vitorlazunk.html)

Az internet viszont már megint vacakol. Bementem, de nem az asztalracsapkodós, hanem a kétségbeesettenmosolygós fellépést választottan. Úgy tűnik, sikerült őket megtévesztenem.. :-) Ez egy tök jó poszt erről, hogy így újra elolvastam (vagy mégsem?): (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/12/internet-ha-erdekel.html)

Televízió

Tegnap hirtelen eszembe jutott, hogy amióta visszajöttünk Malajziába nem kapcsoltuk be aTV-t, pedig van mindenféle műholdas csatornánk.
Több, mint egy hónapja érkeztünk vissza, és olyan jó, hogy senkinek sem hiányzik..

És megint vitorlázunk!

A héten megkezdődtek a különórák, Dorottya nagyon várta a vitorlázást (is). Meg én is.

Hivatalosan én vagyok a vitorlás ECA supervisora, ami nagyjából annyit tesz, hogy elhozom őket, aztán a parton ücsörögve nézem, mit csinálnak az edző irányítása alatt.

Viszont ez most kezd családi programmá válni, Barni először más járművel próbálkozott,

aztán átmászott az edző mellé, gyorsan kitúrva őt a kormány mellől. :-)

Én meg beültem Andrea mellé, hogy megvédhessem őt a medúzáktól, cápáktól, egyéb veszélyes víziszörnyektől ezen a viharos tengeren.. :-)

Mostantól Barni is vitorlázik, megbeszéltük az edzővel, annak ellenére, hogy ezen a különórán idéntől csak felsősök vehetnek részt. Elvileg. Talán mégis jó, hogy én lettem a supervisor.. :-) Megkezdték a felkészülést az első versenyükre, ez november végén lesz majd. Remélem, nem esik majd a hó.. :-))

A tavalyi vitorlás különórákról itt olvashatsz: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/05/vitorlazzunk-sailing-eca2.html.

Vagy, ha esetleg a sportcentrum környezete érdekel:-)

http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/06/delkelet-azsia-diszkret-baja.html.

Malaysia Day

Hosszú, mozgalmas hétvége, már megint..
Pénteken Malaysia Day (http://en.wikipedia.org/wiki/Malaysia_Day) volt, nemzeti ünnep.
Voltunk a szabadban,

jártunk úszó könyvvásárban egy hajón (http://www.gbaships.org/in/malaysia/),

ahol jól bevásároltunk,

és persze körülnéztünk egy kicsit.

Sétáltunk is, nagyon kellemes volt az idő.

Hazafelé azért találtunk egy kis esőt, de ez sem tartott sokáig, a sziget túlsó végén már sütött a nap.

Elmentünk egy nagyon steril food court-ra is, még sosem jártunk itt, nehezen találtunk megfelelő ételt, de végül mindenki elégedett volt. Azért jobb, mint a mekdonáldsz. :-) Inkább a kínaiak ízlésének megfelelő a kínálat, és nem volt thai, vagy jó indiai étel, amit annyira szeretünk. A sült disznóvér nem villanyozott fel senkit. Ismerünk jobb helyeket is, de muszáj újakat kipróbálni, az étkezés Penangon igazi élmény.

És a hétvégén indiai-maláj barátunk főzött nekünk autentikus indiai ételeket, mély nyomokat hagyott bennem, minden nagyon finom volt, készült egy teljes ételsor. Andrea figyelt, tanult, én meg nyitottam a söröket, és teszteltem a végeredményt.. :-)

Volt még születésnapi meghívás Barninak, itt aludt Dorottya egyik osztálytársnője.

Szóval kezdünk visszarázódni Malajziába..

Annak van hírértéke, hogy Dorottyának kiesett egy foga (12 felett már nincs fogtündér :-)? Meg, hogy egy súlyos gyomorproblémákkal küzdő, nagyobb létszámú majomcsapat olyan szinten szarta össze a kocsit a parkolóban (aztán persze jól szét is kente), hogy egy óráig mostuk Barnival? :-)) 

12 D

Segítség! Nem látta valaki az én cuki kislányomat? Valahol elvesztettem..

Viszont, azóta van egy tündérboszorkányom, akit imádok, és akivel egyre komolyabb vitáim zajlanak.. :-) Miért hasonlít ennyire rám?

És mától utána is fizethetjük a teljes árú repülőjegyeket, szállásköltséget, de ezt a viccet már egyszer elsütöttem, viszont úgysem emlékszik rá senki..

Komoly célokat tűz ki maga elé, és azokat kemény munkával meg is valósítja. Sajnos, hiába próbálom meggyőzni arról, hogy sokszor az elég jó is elég, a tökéletessel viszont könnyen beéri.. :-)

Bölcsen figyeli, elemzi a világot maga körül, mindenből tanul. Dorottya, ezt ne olvasd el: én meg lassan majd tőle fogok.. :-) Rengeteget nőtt, érett,változott az elmúlt évben. Vigyáznom kell, mit írok, mert majd jól megkapom tőlel a magamét, ha nem tetszik neki! (Dori, eddig o.k.? :-)

Sütöttünk egy cuki tortát is:

Kicsit belekukkantottam a régi képekbe, múltat idéztem.. Felteszek ide néhányat a magam kedvéért, jó lesz majd nézegetni később..
Neked pedig nyuszimanóoroszlánegér, nagyon-nagyon-nagyon boldog születésnapot! De ezt már mondtam.. Úgyhogy, boldog új évet!

Bali, Indonézia

Az iskola csak szeptember 6-án kezdődött, volt egy kis időnk, elrepültünk Balira. Innen a szomszéd országból, Malajziából ez azért egyszerűbb eset. (Köszi Air Asia, Budapestről ennyi pénzért talán Bukarestbe vehetsz repülőjegyet, ha ügyes vagy. :-)

Baliról mindenki legalább hallott már, talán túlságosan és részben indokolatlanul felkapott nemzetközi nyaralóhely. Ezen az indonéz szigeten él a muzulmán ország hindu kisebbségének túlnyomó része. Viszont Indonézia abszolútban a világ negyedik legnépesebb állama a maga több, mint 200 millió lakosával, akiknek majd 90%-a muzulmán, így ez a világ legnépesebb muszlim állama is.

Rengeteg itt a sziget, de a lakosság 60%-a Jáván él. Valahol azt olvastam, hogy az itteniek 40%-a napi két dollárból teszi ezt. De ezt olvastam a 80 milliós Egyiptomról is. Meg, hogy több, mint 2 milliárd emberre igaz ez a Földön, és bármennyire óvatosan bánunk az ilyen médiaszagú, nem igazolt számadatokkal, mégis mellbevágóak. Az európai szegénység más léptékű, mint például az Ázsiai, nehezen érthető, felfogható, emészthető európai mércével, értékrenddel.

Még sosem jártam Indonéziában, és Bali valószínűleg csak egy sajátos szelet, még jönni, látni kell..
Kicsit sajnálom, hogy nem a kevésbé felkapott Lombokot választottuk úticélnak, de így sem éreztük rosszul magunkat. Sok volt a megveszünkmindentanagyarcunkkal típusú vesztern csávó, és ausztrál barátaink sem állítottak ki magukról túl jó bizonyítványt. Nagyon turistás hely. És annyira nehéz volt jó kaját találnunk, meg minden olyan drága volt, mintha Magyarországon lennénk.. Viszont az Indiai-óceán nagyon szép, imádtuk a hullámait, naplementéit.



Az meglepett,  a gyerekek mennyire lazán birkóztak a hullámokkal, bodyboardoztak (http://en.wikipedia.org/wiki/Bodyboarding), ügyesek voltak. Van már tengerhullámos tapasztalatuk bőven. Nekem megrándult a karom, volt ürügyem, miért csak a partról szemlélem az összes testüregük intenzív átöblítését. :-)
Az óceánt a szálloda medencéjével és érdekes túrákkal váltogattuk, jártunk az északi partokon, néztünk, szagoltunk működő tűzhányót is, megbámultuk a tényleg szép kézműves munkákat.

Voltunk ékszerkészítőknél,

kávéültetvényen, ahol persze megízlelhettük a világ legdrágább kávéját a Kopi Luwakot, amit gyakorlatilag szárított macskaszarból vakarnak ki. :-) (http://en.wikipedia.org/wiki/Kopi_Luwak)

Az végtermék alapanyag :-)

Részletes tájékoztatást kaptunk a gyártási folyamatról, meglepődtek, hogy én már mindent tudtam a különlegességről (egyébként tök véletlenül..).

Ja, ezeket a dolgokat nem szabad kihagyni, és úgy könnyebb volt meginni, hogy nem voltam biztos benne, tényleg átment az állaton a cucc, csak így több pénzt tudnak csinálni a hülye turistából. Nem baj, én mosolyogva vállaltam ezt a szerepet..

A templomok külön fejezet, én nem untam meg őket, viszont volt velünk két gyerek is, akiket a kakás kávé hosszabb ideig kötött le, de azért őket is érdekelték a fura helyeken épített szentélyek. Egy ideig..



Igyekeztünk látni valamit a helyi életből, beleszagolni a trópusi piac orrfacsaró (most írjak illatot?) bűzébe úgy dél körül. O.K., a zöldségekkel nincs baj..
Itt van még néhány kép innen-onnan, ha még nem untátok meg őket..



Jó kis nyárvégi kaland volt, még töltött rajtunk egy kicsit, hogy könnyebben vágjunk bele egy újabb küzdelmes évbe..

Még egy kicsit..

Már majd egy hónapja visszajöttünk, kicsit leülepedtek bennünk a  hazalátogatás történései. Jó volt, de továbbra is úgy gondolom, viszonylag kis számú dolog képes igazán hiányozni, viszont azok időnként nagyon..

Néhány képet ideteszek, aztán majd jövőre újra látjuk Magyarországot.



A gyerekek szerencsére majdnem mindenhol képesek felhőtlenül jól érezni magukat, annyira jó ezt látni. Csak az bosszant, hogy én ezt a képességet útközben elveszítettem.. És annyira jó lenne újra megtalálni, ha valaki esetleg belebotlik valahol, szóljon azonnal!

A többiek jártak Ausztriában is, az Andrea szívéhez oly közeli hegyek között nyáron is nehéz unatkozni. Sajnos én ezúttal nem voltam velük..



Andrea egyik penangi angol barátnője is meglátogatott bennünket, amíg ott voltunk, jó volt vele újra felfedezni Budapestet.

És volt még annyi minden, de most már jöjjön újra Ázsia..
(Vagy amit akartok.. :-)

Dubai

Nyáron hazafelé nemcsak átszálltunk Dubaiban, hanem ott töltöttünk néhány napot, kíváncsiak voltunk..

Már az első benyomások is érdekesek voltak..

Helyi idő szerint hajnalban érkeztünk a szállodába. Lesétáltam az utcára beleszippantani a levegőbe, megérezni a sivatag-beton-sivatag sugárzó melegét. Nem telt el öt perc, és a magányos hajnali sétámat megzavarta egy kedves "hölgy", aki azután érdeklődött, nem rá várok-e véletlenül.. :-) Hiába, ki korán kel..

Kis pihenés után és ilyen rokonszenvet (?) ébresztő bemutatkozással indítva elkezdtük felfedezni a várost. Már akkor csodálkoztam, amikor Malajziában megvettem az idevágó Lónliplanetet, és alig találtam benne valamit..

A Toyota Camry taxiból (itt az összes taxi az, és olcsó is az utazás a 90 forint/l körüli benzináraknak köszönhetően) átszálltunk egy abrára (http://en.wikipedia.org/wiki/Abra_(boat)), vagyis egy régi hajóra, amivel a Dubai Creek-en (http://en.wikipedia.org/wiki/Dubai_Creek) keresztül közlekednek. Ez egy jó széles, mélyen benyúló sósvízű öböl, elválasztja Dubai két városrészét. Aztán sétáltunk kicsit a jó melegben, épeszű turista nem jön ide júliusban, 40 fokos a hőség. Viszont mi sosem voltunk teljesen épeszűek, és ez a meleg hatására csak romlik..

Próbáltunk valami "óvárosi" részre keveredni. Ez itt nem könnyű, hiszen nem túl régen alig néhány ember élt errefelé sátrakban, amíg rá nem jöttek, milyen kincsen ücsörögnek.. (És igen, tudom, ez a tények jelentős leegyszerűsítése, de ez az én blogom..)

A környezet nem ragadott magával.

Barnabás is úgy gondolta, elég a nézelődésből, valakinek itt dolgoznia is kéne..

A Dubai Múzeum hozott némi felüdülést.

Viszont az okozott némi csalódást, hogy nem sikerült megfelelő árat kialkudni a három gyerekért..

Az abra nagyon tetszett, mindennap többször is utaztunk vele..

Viszont amikor a gyerekek feje kezdett mélyvörössé színeződni a hőségtől, nem erőltettük tovább, és inkább elmentünk egy delfinsóra, ami számomra sosem lesz élvezhető (utálok minden állatos-állatkínzós cirkuszi attrakciót), viszont volt aki élvezte, meg légkondi is..

Jártunk souk-ban (http://en.wikipedia.org/wiki/Souq), vagyis bazárban, ez érdekes, színes-szagos volt.

És örömmel nyugtáztuk, a minőségi magyar termék az egész világon megvásárolható.. :-)

(Igen, ez is, meg a Heavy Tools és a Fundango is magyar.. :-)

Irány a sivatag, sokat nem kell utazni érte..

Hihetetlen az energiaigény. 

A tevék megszokták a 40 fok feletti hőmérsékletet,

és talán nekünk sem okozott igazi gondot

arra az öt percre, amíg kiszálltunk a szintén kicsit megpihenő Land Cruiserből..

Végül is azért jöttünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat,

de ez nem jelenti azt, hogy valami luxusautót béreltünk, az ilyenekből itt akad szép számmal..

Tanultam nemrég egy kifejezést az amerikai szomszédtól, itt a helye, hogy megosszam veletek: bling-bling - talán csilivilinek fordítható. Sokszor eszembe jutott itt..

És jártunk nagy, buta bevásárlóközpontban, ahol akár korcsolyázhattunk volna,

és megnézhettünk egy mellbevágó méretű akváriumot az üzletek között..

Ezt viszont szerettem..

Na jó, annyira ezért nem..

Azért, ha nehezen is, de találtunk a pénztárcánknak és a lelkünknek megfelelő helyet az ízletes és érdekes utcai étkezéshez. Egyszer..

Jártunk vízividámparkban,

ami a "világ első hétcsillagos" (bling-bling) szállodája, a Burj Al Arab (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_al-Arab) tőszomszédságában épült.

Amikor a túllégkondicionált öltözőbből előhoztam a fényképezőgépet, hogy csináljak néhány bling-bling fotót magunkról a 40 fok feletti hőségben, nem kalkuláltam bele a gép kiszáradási idejét.. :-) Olyan szinten lett párás, hogy úgy fél óráig csak drukkoltam, ne legyen komoly baja..

Jártunk a tengerparton is.

És ami nehezen kihagyható: felmentünk a világ legmagasabb épületére. (Bling-bling :-)

Igen, a Burj Khalifa (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_Kalifa) a maga 828 méterével valóban lenyűgöző módon emelkedik ki a sivatagból a sátrak helyén.

Persze azon is sok múlik, melyik oldaláról nézed..

És a világ egyik leggyorsabb :-) liftjével felmentünk a 124-ik emeletre, ahol én remegő lábbal néztem körül. Igyekeztem elbújni a valódiaranybólazonnalemlékbigyótkiadó automata mögött, vagy csukott szemmel fényképeztem a többieket..

Döbbenetes, hogy az ember milyen mértékben képes erőszakot tenni a környezetén. Az olajtartalékok még vagy egy évtizedre elegendőek. Érthető az ilyen irányú előre menekülés. De azért bling-bling..

Végül négy nap után otthagytuk Dubait. Érdekes volt látni, amiről eddig csak olvastam.

Jó hosszúra sikerült a poszt, de minden benne van..

És aki Dubaiban akar síelni, vagy bevásárlóturistáskodni, vagy bling-bling, annak még elárulom, hogy ilyen bölcsen túlárazott helyen még nem voltam. És nem is leszek többé soha..

Abu Dhabi állítólag jobb hely..

Bling-bling..