Az élet Malajziában

A napokban megkeresett egy magyar család, akik a közeljövőben Malájziába költöznek. Érthető módon kíváncsiak, érdeklődőek, igyekeztem segítségképpen megosztani velük náhány információt, gyakorlati tapasztalatot.  Gondoltam, közzéteszem a levelezésünk egy részét, talán mások számára is érdekes, hasznos lehet:

"Sziasztok!

A kapcsolatfelvétel sikeres. :-)

Igen, mi Penangon élünk már egy ideje, és nagyon jól érezzük magunkat itt. Malájzia biztonságos, meleg, mosolygós trópusi muzulmán ország, szerintem jó eséllyel ti is megtaláljátok a boldogságotokat itt, és a gyerekeknek is hasznára válik a sokszínűség. Írom mindezt úgy, hogy Kuantanról semmit nem tudok.

A blogból talán kiderült, mi négyen vagyunk, Dorottya 11, Barnabás 6 éves.

Nem teszek könnyelmű ígéreteket, de megróbálok mindenben segíteni nektek. Tudom, milyen idegen világba költözni mindennemű segítség nélkül, megtapasztaltuk..

Úgyhogy kérdezz bátran, nem kell udvariaskodni, várom a listát. :-)

Talán egy-két dolgot kiemelnék: Barnabás egy szót sem beszélt angolul, amikor kijöttünk, és itt kezdett el iskolába járni. Három hónap kellett ahhoz, hogy kommunikációképessé váljon angolul, és most már szerinetm jobban beszéli a nyelvet a szüleinél, ami nem egy valódi fegyvertény.. :-)

Nagyon nagy biztonságban érezzük magunkat.

Nagyon olcsó és finom a kaja.

Az emberek mosolygósabbak, mint odahaza.

Csodálatos természeti helyek vannak itt.

Az ember hamar megszokja az egészségesebb ázsiai tempót, ha elég nyitott és bölcs.

Gyakorlatilag mindenki beszél angolul - Penangon és KL-ben..

A keleti parton sokkal tisztább a tenger.

Nincsenek jelentős természeti veszélyek.

Nincs magyar külképviselet Malájziában.

Szeressétek a gyíkokat!

A sör baromi drága. :-)"

És még:

"Sziasztok!

Igen, kultúrsokk az lesz, de Malájzia élhető hely - szerintünk..

Ti nagyságrendekkel több tapasztalattal rendelkeztek az expat életet illetően, mi még csak kezdők vagyunk a szakmában. Térjünk vissza erre úgy 10 év múlva.. :-)

Hangsúlyoznám, hogy amit mi itt Penangon - ami egy kínai többségű hely - tapasztalunk, nem feltétlenül, és minden szempontból országos érvényű, bár hitem szerint jórészt az. Azért legyenek fenntartásaitok! :-)

Beilleszkedés, iskola: Örömmel látnak itt bennünket. Nincsenek konfliktusaink. Nagyon sokszínű ország ez, és talán emiatt is befogadóbbak az idegenekkel szemben. Mindenhol segítőkészek, ha van nálad egy mosoly. Ha nincs, akkor majd ők adnak neked. Inkább felnéznek rád, mintsem hogy lenéznének. A gyerekeket itt imádják! Mindegyiket! Barnabás a kék szemével időnként kiállítási darab.

Gondolom, az iskola nemzetközi lesz. Az expatokon kívül sok a tehetősebb rétegből származó maláj, thai, koreai, japán is. Maximális nyitottság, elfogadás, tolerancia. A mieink imádnak iskolába járni.

Oltások: kötelező nincs, mi Hepatitis A-B-nél megálltunk, ill. a felnőttek még tetanuszt. A hastífuszra nem emlékszem.. Lehet persze mást is. Rengetegszer eszünk az utcán, eddig a nyolc hónap alatt senkinek sem lett semmi baja.

Dengue láztól tartunk, tartottunk kicsit, de úgy érezzük, a statisztika alapján nem kell aggódni. Védőoltás nincs.

Rengeteg a majom. Mindenhol. Nekünk már olyanok mint a kutyák. Csak okosabbak. Nem árt vigyázni velük, kaját remélve erőszakossá válhatnak. Ha sétálunk, van nálunk legalább egy esernyő, mint többfunkciós fegyver.

Kígyóval nem annyira könnyű találkozni.

Rove beetle valós gond.

Tejtermékekből mindent kapsz, imádjuk az ausztrál tejfölt - viszont drága. Majdnem minden kapható. Többnyire. A szigeten most nyílik a második Tesco. Időnként vannak ellátási nehézségek. Ha valami igazán fontos, érdemes felhalmozni. Mi a Nesquick kakaóra vagyunk kicsit érzékenyek. Van itthon vagy tíz dobozzal. Egyszer két hétig nem volt tejföl, azért életben maradtunk. :-) Kolbász, szalámi szinte semmi. Gyenge kísérletek. Viszont rengeteg, sokféle, jóízű gyümölcs folyamatosan. A mangó a legjobb, meg a kicsi banán, amit ők inkább főzésre haszálnak. Megéheztem..

Ha a rákot, halat ilyesmiket szeretitek, akkor ez nektek való hely. Mi sajnos nem igazán, de így is óriási, sokszínű az ételkínálat. Én most az észak indiai periódusomat élem, Andrea a thait.

Bankügyek: nagyjából rendben. E-bank kiforrott, biztonságos. Viszont a bankkártyával valóban nem árt óvatosnak lenni - ahogy hallottuk. Mi a bevásárlóközpontokban gond nélkül fizetünk, eddig nem volt semmi baj. Kisebb helyeken cash. Forgalmas helyen lévő ATM-ből veszünk fel pénzt. Szóval, betartjuk az alapszabályokat, ennyi.

Gyekecipőt is lehet kapni, viszont nincs rá nagy szükség. Sztenderd viselet a papucs-rövidnadrág póló, nemcsak a gyerekeknek. Mindenféle ruhamárka kapható. Valódi leértékelések is vannak. De minden hamar tönkremegy, magas a páratartalom. Ha tehetitek, ne hozzatok magatokkal túl sok ruhát. Én a jövő hétem viszem haza a kissé megpenészedett felesleget. Meg cípőket.

Csapvíz nem javasolt. Vehetsz nagy ballonosat, vagy beszereltetsz víztisztítót. Mi egy Coway típusút bérelünk, imádjuk, tisztít hűt és melegít is. Javasolták, bejött.

Internet rémes, a 2 mbs már csúcssebesség. Szakadozik. Mobiltelefon olcsó, jól működik.

Orvosi ellátás magas színvonalú.

És ne felejtsétek: ez itt Ázsia. És egy trópusi muzulmám ország. Egy teljesen más világ, semmi köze Európához. Kicsit koszos, szemetes. Jelentősek a kontrasztok, hipermodern-csúcszsuper mellett ott a gagyi. Óriási bevásárlóközpont tövében legelésző tehenek. Meleg. Amióta itt vagyunk 26 és 32 fok közötti a hőmérséklet. Hozzá lehet szokni, de ehhez kell pár hét. Bennünket a magas páratartalom sosem zavart.

Klimatizálás: ha moziba, bevásárlóközpontba megyünk viszünk hosszúujjút, meg zoknit, ez a buszon sem árt. Akkor van baj, ha elázol, és utána be kell menned a hidegre. Itthon nem kapcsoljuk be, így egészségesebb.

Szerintem ilyen esőket még nem láttatok, mintha odafent teljesen kinyitnák a csapot. Viszont hamar el is zárják, ritka a hosszan tartó eső. De a keleti part más egy kicsit, ott jobban érzékelhető a monszunidőszak. Áradások előfordulnak.

Sokat variáltunk az elején, hogy kertes ház, vagy condominium, azaz jól felszerelt, őrzött, úszómedencés lakótelep. Utóbbit választottuk, jól döntöttünk. Így tudunk nyitott ablak mellett élni, nem mászik be valami izé (gekkó nem számít :-), vagy majom, esetleg egy betörő. Gyerekeknek, meg nekünk is könnyen van társaság, a medence egy fórum.

Vagyon elleni bűncselekmények előfordulnak, személy elleni ritkán. A muszlimok naponta ötször (!) imádkoznak. Nehéz olyan helyre költözni, ahol nem hallod a müezzint. A nagyon becsomagolt nők arab országokból érkeztek, a helyiek megállnak egy kendőnél.

Stabil, gyorsan fejlődő ország. Maláj-kínai-indiai mix. A csoportok jól elkülönülnek, de a leosztott szerepkörök mentén megférnek egymással. A malájoké a politika, kínaiaké a gazdaság, az indiaiaké a maradék..

Cenzúra jelentős.

Nem titok, hogy mit csinálunk: igyekszünk kulcsot adni a gyerekeink kezébe azzal, hogy nyelvet tanulnak, velünk együtt más kultúrákat ismernek meg. Megtanulják, hogy a Föld sokkal kisebb, mint gondolnák. Hogy máshol is lehet élni. Ez a motiváció, a hátteret pedig a távmenedzselt befektetéseink, vállalkozásaink adják, illetve az én megbízásaim, amik regionális tényfeltáró-elemző tanulmányok készítésére vonatkoznak.

Miről írjak még nektek?

Üdv,

TZ

U.i.: Andreát is bekapcsoltam a levelezésbe. Úgyhogy jöhetnek a nőcis kérdések is.. :-)"

És belinkelem ide az ő blogjukat is a "kicsit fagyott, havas, de nemsokara akar 10fok meleggel is megaldott Ukrajnabol J", mivel nyilvános. :-) Ha ez gond, majd jelzik, és leveszem..

http://www.kijevnaplo.blogspot.com/

Penang for Japan

Mindenki próbál segítséget nyújtani a maga módján. Vasárnapra a helyi japán közösség sok támogatóval egy jótékonysági rendezvényt szervezett a károsultak megsegítésére.

Mindenki ott volt, próbálva lehetőségeihez képest támogatni a rászorulókat. Sokan maguk készítette süteményeket hoztak, az ebből befolyó pénz is talán jelent valamit, vagy legalább hozzájárul a készítő lelki békéjéhez. Andrea is sütött finomat.
Nagyon sokan voltak, rengeteg ismerőssel találkoztunk.

Dorottya egyik legjobb barátnője szintén Japánból származik.

Magdával, Tamással, Szonjával és Ádámmal, lengyel-magyar barátainkkal (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/08/oszinte-jokedv.html) most nem a véletlen hozott össze itt bennünket, régen találkoztunk már velük. Nem a kékhajú lány Magda. :-)

Barnabás továbbra is nyitott, ismerkedik, barátkozik idegen kultúrák képviselőivel. Az a csuklyás-köpenyes valahonnan nagyon ismerős, de sehogy sem ugrik be, honnan. :-)

A vásár bevételeit egy használt könyveket árusító standon is növeltük.

Voltak előadóművészek is.

Sokat gondolkodtam, mennyit nyomhat a latban egy ilyen rendezvény sikere.

Mi megtettük, amit tudtunk.

Minden szívből jövő kis adomány segít.

Megzabálom azt a huncut kis mosolyát!

A megjegyzést a nepáli őrség egyik tagja váltotta ki Andreából, mert folyton vigyorog ránk a maga rokonszenves módján. :-)
Jó lesz vigyáznom, hogy ne vigyázzanak rá a kelleténél jobban.. :-)

Eating out

Dorottya osztálytársának a szülei, egy indonéz-thai házaspár, akikkel nagyon jóban vagyunk és igazán kedveljük egymást ma meghívtak egy thai étterembe, amit a négy gyerek simán szétszedett :-) Fantasztikusat vacsoráztunk, és újra tanultunk valamit az ázsiai gasztronómia sokszínűségéről. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan is kell elkészíteni egyik kedvencünket, a thai mango sticky rice-t, ami egy tök egyszerű desszert, de közel a megoldás.. :-)
Meg jó volt egy kicsit sörözni is..

Learning Journeys

Ma bent voltunk az iskolában, a gyerekek elmesélték, megmutatták nekünk, mivel is foglakoztak mostanában. Bemutatták a "portfóliójukat", amit ők állítottak össze a tanévben készített munkáikból. Beszélgettünk a tanáraikkal, közösen vizsgáltuk, mely területeken kell többet dolgozni a tanév hátralévő részében. Bennünket nem ért igazi meglepetés, a "mieink" viszonylag folyamatosan és részletesen beszámolnak az iskolai tevékenységeikről, mégis jó volt látni a saját szemünkkel a dolgaikat, meg ahogy büszkén mesélnek, mutogatnak, magyaráznak. Jutott idő néhány feladat megoldására is.
Jó érzés.

Az iskoláról olvashatsz még itt is: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/01/iskola-hataron-tul.html

Az útról..

A francba csudimudiba, véletlenül kitöröltem ezt az egész bejegyzést, és nincs undo, most írhatom újra az egészet, de talán még emlékszem valamire... Szóval, idézeteket olvasgattam, és mivel néhány szívemnek kedves volt, megosztom veletek. Hátha lesz valakinek pár perce a betegesen felgyorsult világában, hogy egy kicsit velem legyen.. Kedvenc szerzőm tollából: "Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni."

Albert Camus Ezt nagyon húsbavágónak éreztem: "Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak." Kosztolányi Dezső Viszont ez is nagyon igaz: "A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." Szent Ágoston És tudom: van aki nem akar. Van aki nem mer. Van aki nem tud.. És sokan vannak, akik csak azt hiszik, hogy nem tudnak. Vagy azt hiszik, hogy nem mernek? Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném.. És itt van még ez is, bár egy kicsit zavarosnak tűnik: "Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes.  Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen  kívül hagyod a hiányosságokat." Tudom, lehettem volna kicsit kreatívabb. Mondjuk, elhagyom az idézőjeleket, meg a szerzők nevét.. :-) Sokszor az nyúl idézetekhez, aki nem képes megfelelő módon megfogalmazni, ami a fejében jár. Mint jómagam, szerény agykapacitásommal. :-) De talán nem mindig ez a helyzet. Ha találkozol a saját gondolataiddal mások által megfelelő formába öntve.. Boldog új évet mindenkinek!!

Lost World of Tambun

És a szünet utolsó napján még elmentünk egy két órányira lévő vízividámparkba, mert nem volt elég a jóból. :-) http://www.sunway.com.my/lostworldoftambun/

Elveszettnek hitt elefántjainkkal is találkoztunk. :-)
http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/belum-es-az-elefantok.html

Nem voltak sokan, a maláj iskolákban nem volt szünet. Gyönyörű helyen építették meg a vidámparkot. Nagyon tetszett a Petting Zoo, Barnabás kígyót is tapogatott. Záróra és átöltözés után még gyorsan körbeszaladtunk készíteni néhány fényképet.

Jól elfáradtunk a nap végére, de remekül éreztük magunkat. Olyan fényképeket nem vásároltunk, amiken  kigúvadt szemekkel, összegubancolódva csobbanunk bele a vízbe a csúszda végén, én pedig erősen emlékeztetek a klasszikus Unicum reklámra. :-)

Szegény gyerekek most legalább két hétig megállás nélkül iskolába járnak majd, meg kell dolgozniuk a következő kiruccanásukért. :-))

Bogármese

Már jó ideje itt élünk, ezidáig nem volt komoly konfliktusunk a rovarokkal. Szúnyoggal elvétve találkozunk, csótányt sem láttunk még a lakásban, egyebekről nem is beszélve.
Ma ijesztgettek bennünket a rove beetle nevű bogarak, nem tudom van-e magyar nevük ezeknek a pici kis röpködő lótetveknek. Ismerősök figyelmeztettek, hogy találkoztak velük itt a lakótelepen, és amikor Andreáék hazaértek találtak a lakásban jópárat. Merthogy szokásunk szerint az ablakok tárva-nyitva. A helyzet kontroll alatt, aggodalomra nincs ok. Csak kellemetlenséget okoznak. Reméljük..
Néhány link:
http://thestar.com.my/metro/story.asp?file=/2008/9/23/north/2073884&sec=North
http://www.mpsp.gov.my/includes/Article1.asp?ID=116&Context=2002&Lan=1
Nem a csípése veszélyes, hanem a testével való érintkezés. 12x erősebb a méreganyaga, mint a kobráé, és ha agyoncsapod magadon, szereztél egy szép bibit. Úgyhogy most nincs ösztönös csapkodás, csak fújkálás.
Sosem használunk klímát, mindig szélesre tárt ablakoknál alszunk mindannyian. Sajnos ez ma este nem fog menni. :-( Bekapcsoltuk a klímákat is, ami nem volt egyszerű, lévén majdnem az összes távirányítójában lemerült az elem.

Amikor hazaértünk a keleti partról találtunk néhány hangyát a kocsiban. Aztán még néhányat. Aztán sokat. Aztán befújkáltam az autót. Huh, előrontott egy hangyaboly! Nem volt egyszerű megszabadulni tőlük, még a tetőkárpit alá, meg a szellőzőrendszer légcsatornáiba is beköltöztek. Illetve próbáltak.

Reméljük a bogárinvázió pár napon belül lecseng.
Majd jól megzabálják őket a gekkók.. :-)
http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/09/gekko.html

Belum és az elefántok

És az iskolai szünet Perhentian (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html) után még nem ért véget, úgyhogy hazafelé megálltunk a félsziget közepén a Temenggor tónál kicsit dzsungelezni.
http://www.journeymalaysia.com/MR_belum.htm

LÁTTUNK VAD ELEFÁNTOKAT!!! A 4-es út a thai határ mellett vezet az őserdőn át (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/12/temengor-lake-4-es-ut.html), és hazafelé bebizonyosodott, hogy az elefántos jelzőtáblák nem a tréfa kedvéért vannak kitéve! Barnabás felkiáltott: Elefántok! Igyekeztem mihamarabb visszafordulni, mert a tükörből láttam, ahogy mögöttünk éppen átkelnek az úttesten. Amire visszaértünk, már csak a dzsungelt bámulhattuk az útról, ahol eltűntek. Sebaj, Dorottya emlékezetből lerajzolta az eseményt, így szerencsére megoszthatjuk. :-)

Egyébként fogalmam sincs róla, mi a teendő, ha vadon élő elefánttokkal találkozol, ezt nem tanították meg az iskolában. Talán nem baj, hogy nem értünk vissza időben.. :-)

http://www.origo.hu/nagyvilag/20101109-vad-elefantok-tapostak-el-egy-motorozo-fiut-a-vietnami-dzsungelben.html

A rafflesia a világ legnagyobb virága (http://hu.wikipedia.org/wiki/Rafflesia), átmérője elérheti az egy métert. Szerencsénk volt, ilyet is láttunk! Keményen megdolgoztunk érte, a dzsungel nem kínálta tálcán a látványt.

A maláj félsziget második legnagyobb tava a Temenggor tó, vízi útjai megkönnyítik a mozgást az őserdő ezen részén. A piócákból viszont jóval több van a kelleténél, és nagyon ügyesen másznak fel a nadrágodra. A csípést nem érzed, aztán meg elég nehéz leszedni őket. Szereztünk gyakorlati tapasztalatot bőséggel. Teljesen ártalmatlanok, csak nagyon undorítóak.. A tájékoztató tábla szerint: "Ne aggódj a piócák miatt, ha megcsípnek, az azt jelenti, hogy a véred egészséges...!" A teszt szerint rendben vagyunk, csak nem értem, mért kellett olyan sokszor ismételni.. :-) 

Merre is menjünk? A park egy részére 14 nappal a túra megkezdése előtt engedélyt kell igényelni, de enélkül is óriási a bejárható terület.

A dzsungeltúrán elefántot nem, csak az ürüléküket láttuk a sónyaló helyeken, ahová szervezetük ásványi anyag háztartását járnak helyrebillenteni. Röviden: nyalogatják a sós lyukakat. :-)

Ritkán adatik meg az a magasztos pillanat, hogy mázsákban mérhető elefántszar ürülék kupacok között bóklászhatsz, és még lapátolnod sem kell. Kihasználtuk. :-)

Szerencsénk lesz!

Hajóval tettük meg a nagyobb távolságokat.

Piócagyűjtés közben.

A földön helyenként rengeteg mittudoménmilyen virágot találtunk.

Meglátogattunk egy orang asli (maláj őslakos, http://en.wikipedia.org/wiki/Orang_Asli) falut is az egyik szigeten. Elkeserítő élmény volt. Az út előtt jelezték, vásároljunk némi cukorkát ajándékba az orang asli gyerekeknek.

Az egész zavaróan gusztustalan megmozdulás volt. Miért kell ezekből az emberekből cirkuszi mutatványt csinálni? Kínosan éreztük magunkat cukorka osztogatás közben. Még jó, hogy üveggyöngy nem volt nálunk.

Bemutatom néhány őserdei barátunkat:

És szerencsére a szállodában sem hagytak bennünket teljesen magunkra:

Csak két éjszakát töltöttünk itt.

Aztán elindultunk hazafelé.

A fakitermelés errefelé is gőzerővel folyik. Ez itt merbau.

És  megint igyekeztünk itt-ott letérni az főútról, hogy többet lássunk.

Nem mindig a legjobb helyen. Ha nem tapos el egy elefánt, jól hátbalőnek.. :-)

De ezt is túléltük, hogy elmesélhessük..

Perhentian

Dorottyáéknak  ma véget ért a 10 napos iskolai szünetük, amit többféleképp igyekeztünk maradéktalanul kihasználni.
Szerettünk volna elutazni, nézegettük az Air Asia nagyon kedvező ajánlatait, de most sajnos nem találtunk egy olyat sem, ahol ők fizetnek, ha mi utazunk... :-) Úgyhogy beültünk az autóba, és a 4-es úton átmásztunk a maláj félsziget keleti felére, ez nagyjából 350 km. A kocsit a parton felejtve átkeltünk Perhentianra, ami egy mesesziget a Dél-kínai-tengeren Malajzia partjainál.

Andrea szerint ezt a bejegyzést kihagyhatnám, tekintettel az emberi gyarlóságra. Ha még esetleg maradtak barátaink.. De végülis ez egy napló, vagy mi, nem hagyhatok ki belőle fontos eseményeket, nem?
Angolul a szigetről: http://en.wikipedia.org/wiki/Perhentian_Islands
A hely csodálatos, olyan igazi pálmafás-képeslapos. A tenger igézően tiszta, igazi búvárparadicsom.

Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha a Penang körüli medúzás koszvadt-zöld pocsolyára gondolok, és Langkawi (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/10/sas-leszallt.html) is elbújhat, de nagyon. Egyszóval megérte az a kis autókázás, ami szerencsére ismételhető, nem nagy a távolság.

Szeretnék azért némi örömet is okozni néhány kedves ismerősömnek: a félsziget keleti részén a monszun jóval nagyobb erővel kopogtat, a szállodák mostanság nyitnak újra. Igazán áprilistól érdemes menni. Nekünk az iskolai szünet adta az időkeretet, válogatni nem lehetett, ezért is ültünk egy napig egy 3x4m-es kis szobában a szakadó eső és a tomboló szélvihar hangjait hallgatva, valamint egy nagyot társasjétékozva. Így megy ez.
De csak egy napig esett szakadt.
A gyerekek viszont borzasztóan élvezték a kristálytiszta tenger hullámaiban való ugrabugrálást. Mi is. Az elején. Úgy az ötödik órától kezd lehangolni, hogy minden testnyílásod igen intenzíven többszázszor átöblítik a tenger meleg habjai..
Kirándultunk is, a sziget dimbes-dombos-őserdős. Átmásztunk a másik felére, aztán megvártuk a vízitaxit, hogy nehogy nagyon elfáradjunk a nagy melegben. Várakozás közben matattunk a korall-törmelékben és hintáztunk...

És a taxi jött, ment..

Cápával csak ilyen körülmények között találkoztunk, a helyzeti előnyünk egyértelmű:

Ha figyelmesen jársz egy trópusi tengerparton, komoly kincsekre is lelhetsz.

Egy fárasztó nap után.

Végre egy kép, amin mind a négyen rajta vagyunk. Igaz, nekem csak az árnyékom. :-)

A hullámfürdő mellett a homokozás, mint meghatározó tevékenység szerepelt a napi teendők listáján. A sorrend nem volt mellékes, az alapos öblítést a hullámok megoldották. Valószínűleg a trópusi napon szétfőtt agyam egy jelentős része is ottmaradt valahol a tengerben..

Tényleg egy mesebeli hely. Még visszamegyünk. Asszem. Csak annyi látnivaló van még itt a környéken..