Oldalak

2012. július 16., hétfő

All the World's a Week

13-án, pénteken véget ért a tanév itt is. A bizonyítványukon kívül hazahozták a "portfóliójukat", jó volt nézegetni. D dolgai közül előkerült egy angol feladata. Sokat törtük már a fejünket azon, vajon mire volt elég ez a két év, mennyire tanultak meg angolul. Sajnos, az én angolom kevés az objektív ítéletalkotáshoz, de ebből a fogalmazásból úgy hiszem, nem kell nagyon aggódnunk..
D hosszas unszolás után beadta a derekát, és hozzájárult a közzétételhez, odaadta a fájlt:



All the World's a Week                       Dorothy, 7P

All the world's a week,
And all the man and woman are merely days;
They all have their sunrises and sunsets,
And one man in his time lives many days.
His week being seven days. The infant, a sunny Monday
Morning. Waking up fresh, ready to face the difficulties of the rest of the week. Tuesday, the schoolgirl. Packing her schoolbag excitedly but nervously for a new day, smiling and happy to see her friends.
On Wednesday, early afternoon, she wakes up and finds herself in trouble, but doesn't seem to learn from her mistakes.
Then, Thursday, halfway through the week, the young adult starts thinking about her future. Goes to a university, gets a job, but sometimes acts still childish.
Friday, an adult, wishing that she could pause the time. In a nice home with a family and a job, sometimes realizing,
that the weekend is getting closer and closer...
Saturday, a windy and cold day. The sky is grey
And it's starting to rain. Sitting in an armchair, telling stories by the fire.
A storm is coming: it's a snowy Sunday. The very last day of the week. Lying in a bed under blankets, looking back at the past and wishing that the week would be longer...

2012. július 9., hétfő

SMS Dorottyától.. :-)

"bu. bent hagytam a disco ticketemet a uniform shirtom zsebeben. pls vedd ki :)"

Most milyen nyelven is kommunikálunk??
:-)

2012. július 8., vasárnap

8

Barnabás 8 éves!! (A tavalyi születésnapja: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/06/7.html )
Hihetetlen sebességgel rohan itt az idő, talán az évszakok hiánya, az egyforma időjárás az oka.
Az ideit is méltóképp megünnepeltük, részben az úttal Perhentianra (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2012/07/perhentian-reloaded.html), ami kicsit ajándék is volt, részben itthon a medencék mellett a barátaival.





Barnabás, nem kell úgy rohanni.. :-)

2012. július 7., szombat

Perhentian reloaded :-)

Itt még mindig nem ért véget az iskola, de úgy gondoltuk, kicsit lógjanak a gyerekek, és menjünk újra át a túlsó oldalra, Perhentianra, ahol tavaly márciusban már jártunk (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html).
A nappal keltünk, és komppal mentünk át a szárazföldre.




A 4-es út még mindig csodálatos, fantasztikus látvány a mindent meghódító trópusi esőerdő, amin keresztül órákon át kanyarogtunk.




Kerülgettük a faszállítókat, nem rohantunk nagyon..


Ebédre átértünk a félsziget másik oldalára, és már a Dél- kínai-tengert szimatolva (ebben a kikötőben is ugyanolyan büdös van, mint a többiben) megebédeltünk.


Egy keveset vártunk a hajónkra, addig magunkat fényképezgettük.


Aztán még 17 kilométer, és meg is érkeztünk. Most a másik (nagyobbik) szigetet választottuk. Nem panaszkodunk, nem volt rossz ez sem.. 


A szállás minősége egyezik a cégérével, de ezen nem lepődtünk meg, tudtuk, mire számítsunk..


Mert mi már semmin sem lepődünk meg.. :-)


 Azt nem tudom, hogy ez milyen állat, de még időben sikerült félreugranom. Majdnem a fejemre ürített. De azon sem lepődtem volna meg.. :-)


Nincs kedvem újra a Penang körüli pocsolyáról írni, de muszáj. Legalább egy mondatot.. :-)
Viszont Perhentian tényleg nagyon klassz hely a maga maláj módján.


És itt is lehet sok olyan képet készíteni, amin nincsenek ilyenek:


Meg sok olyat, amin vannak, de inkább maradok a jobbaknál. :-)
Itt van például ez a kedvenc éttermünkből:


Ne felejtsük, melyik országban járunk. Viszont bennünket tökéletesen kárpótolt a szerény méretű (!) korsókban felszolgált sokféle friss gyümölcslé..


Barnabás is nagyon élvezte az ételeket.. :-)


Persze, ha napokon keresztül valaki kizárólag spaghetti carbonara-n akar élni, hamar utoléri a csömör..
Volt azért, amit élvezett. Például a kikötő mólójáról ugrándozást, ami már csak azért is biztosan jó, mert tilos. De csak kicsit, és különben is ki törődik ilyenekkel errefelé? :-)


Sokat ugrándoztunk mindannyian, szerencsére volt a környéken mentőhajó.


Végül is Barnabás lába sem vérzett annyira utána, hogy gátolta volna bármiben..





Persze ő még csak 8, és a búvárkodás nem az ő ötlete volt, de legalább kicsit belekóstolhatott a Bubblemaker tanfolyamon.. :-)
Anyának sem volt választása, bármennyire húzodozott..


A kis gonosz értelmi szerző, aki nem Barni, a fejébe vette, hogy leteszi a búvárvizsgáját, de megdolgozott érte keményen, sokat tanult.


De nem Anya volt a társa.. Anya csak belekóstolt. Apa volt, aki ugyanúgy tanult, meg minden, hogy aztán a végén együtt jól levizsgázhassanak, és megkapják a PADI Open Water Diver papírjukat. :-)







És láttunk cápát, meg teknőst, meg murénát, bohóchalat, sokat, mindenféle színes trópusi halat, barracuda rajt, veszélyes titan triggerfish-t, aminek biztosan van magyar neve, de én nem tudom. Szóval mindenfélét. A D fényképezőgépére húzott vízálló tok viszont nem vihető le 18 méterre, úgyhogy csak néhány kép készült a víz alatt. Ez egész jó lett:


Jó merülőhelyek vannak errefelé, mi is kibróbálhattunk néhányat.


De a többiek sem unatkoztak, amíg mi a víz alatt próbáltunk lélegezni. Ha elkísértek egy merülésre, a sznorkelezésen kívül is találtak érdekes tennivalót,


de építő jellegű tevékenységet a parton maradva is végezhettek.. :-)


Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Nagyon jó, hogy újra eljöttünk Perhentianra..




És az út hazafelé is szép volt. Vettünk isteni (nem is igaz: a thai valamiért sokkal finomabb) ananászt az út szélén.


Ezúttal nem találkoztunk vad elefántokkal, mint múltkor (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/belum-es-az-elefantok.html).


Elkapott bennünket az eső, és ilyen sejtelmes-szépre színezte a tájat (persze egy kicsit bemozdult, hogy sejtelmesebb legyen, de akkor is tök jó kép lett :-).


Még sötétedés előtt felértünk a Penang hídra.


Ez már a "Búcsúzunk Malajziától" fejezet, de a fentiek remekül illenek bele.
Jó lesz majd nézegetni..