Bali, Indonézia

Az iskola csak szeptember 6-án kezdődött, volt egy kis időnk, elrepültünk Balira. Innen a szomszéd országból, Malajziából ez azért egyszerűbb eset. (Köszi Air Asia, Budapestről ennyi pénzért talán Bukarestbe vehetsz repülőjegyet, ha ügyes vagy. :-)

Baliról mindenki legalább hallott már, talán túlságosan és részben indokolatlanul felkapott nemzetközi nyaralóhely. Ezen az indonéz szigeten él a muzulmán ország hindu kisebbségének túlnyomó része. Viszont Indonézia abszolútban a világ negyedik legnépesebb állama a maga több, mint 200 millió lakosával, akiknek majd 90%-a muzulmán, így ez a világ legnépesebb muszlim állama is.

Rengeteg itt a sziget, de a lakosság 60%-a Jáván él. Valahol azt olvastam, hogy az itteniek 40%-a napi két dollárból teszi ezt. De ezt olvastam a 80 milliós Egyiptomról is. Meg, hogy több, mint 2 milliárd emberre igaz ez a Földön, és bármennyire óvatosan bánunk az ilyen médiaszagú, nem igazolt számadatokkal, mégis mellbevágóak. Az európai szegénység más léptékű, mint például az Ázsiai, nehezen érthető, felfogható, emészthető európai mércével, értékrenddel.

Még sosem jártam Indonéziában, és Bali valószínűleg csak egy sajátos szelet, még jönni, látni kell..
Kicsit sajnálom, hogy nem a kevésbé felkapott Lombokot választottuk úticélnak, de így sem éreztük rosszul magunkat. Sok volt a megveszünkmindentanagyarcunkkal típusú vesztern csávó, és ausztrál barátaink sem állítottak ki magukról túl jó bizonyítványt. Nagyon turistás hely. És annyira nehéz volt jó kaját találnunk, meg minden olyan drága volt, mintha Magyarországon lennénk.. Viszont az Indiai-óceán nagyon szép, imádtuk a hullámait, naplementéit.



Az meglepett,  a gyerekek mennyire lazán birkóztak a hullámokkal, bodyboardoztak (http://en.wikipedia.org/wiki/Bodyboarding), ügyesek voltak. Van már tengerhullámos tapasztalatuk bőven. Nekem megrándult a karom, volt ürügyem, miért csak a partról szemlélem az összes testüregük intenzív átöblítését. :-)
Az óceánt a szálloda medencéjével és érdekes túrákkal váltogattuk, jártunk az északi partokon, néztünk, szagoltunk működő tűzhányót is, megbámultuk a tényleg szép kézműves munkákat.

Voltunk ékszerkészítőknél,

kávéültetvényen, ahol persze megízlelhettük a világ legdrágább kávéját a Kopi Luwakot, amit gyakorlatilag szárított macskaszarból vakarnak ki. :-) (http://en.wikipedia.org/wiki/Kopi_Luwak)

Az végtermék alapanyag :-)

Részletes tájékoztatást kaptunk a gyártási folyamatról, meglepődtek, hogy én már mindent tudtam a különlegességről (egyébként tök véletlenül..).

Ja, ezeket a dolgokat nem szabad kihagyni, és úgy könnyebb volt meginni, hogy nem voltam biztos benne, tényleg átment az állaton a cucc, csak így több pénzt tudnak csinálni a hülye turistából. Nem baj, én mosolyogva vállaltam ezt a szerepet..

A templomok külön fejezet, én nem untam meg őket, viszont volt velünk két gyerek is, akiket a kakás kávé hosszabb ideig kötött le, de azért őket is érdekelték a fura helyeken épített szentélyek. Egy ideig..



Igyekeztünk látni valamit a helyi életből, beleszagolni a trópusi piac orrfacsaró (most írjak illatot?) bűzébe úgy dél körül. O.K., a zöldségekkel nincs baj..
Itt van még néhány kép innen-onnan, ha még nem untátok meg őket..



Jó kis nyárvégi kaland volt, még töltött rajtunk egy kicsit, hogy könnyebben vágjunk bele egy újabb küzdelmes évbe..

Még egy kicsit..

Már majd egy hónapja visszajöttünk, kicsit leülepedtek bennünk a  hazalátogatás történései. Jó volt, de továbbra is úgy gondolom, viszonylag kis számú dolog képes igazán hiányozni, viszont azok időnként nagyon..

Néhány képet ideteszek, aztán majd jövőre újra látjuk Magyarországot.



A gyerekek szerencsére majdnem mindenhol képesek felhőtlenül jól érezni magukat, annyira jó ezt látni. Csak az bosszant, hogy én ezt a képességet útközben elveszítettem.. És annyira jó lenne újra megtalálni, ha valaki esetleg belebotlik valahol, szóljon azonnal!

A többiek jártak Ausztriában is, az Andrea szívéhez oly közeli hegyek között nyáron is nehéz unatkozni. Sajnos én ezúttal nem voltam velük..



Andrea egyik penangi angol barátnője is meglátogatott bennünket, amíg ott voltunk, jó volt vele újra felfedezni Budapestet.

És volt még annyi minden, de most már jöjjön újra Ázsia..
(Vagy amit akartok.. :-)

Dubai

Nyáron hazafelé nemcsak átszálltunk Dubaiban, hanem ott töltöttünk néhány napot, kíváncsiak voltunk..

Már az első benyomások is érdekesek voltak..

Helyi idő szerint hajnalban érkeztünk a szállodába. Lesétáltam az utcára beleszippantani a levegőbe, megérezni a sivatag-beton-sivatag sugárzó melegét. Nem telt el öt perc, és a magányos hajnali sétámat megzavarta egy kedves "hölgy", aki azután érdeklődött, nem rá várok-e véletlenül.. :-) Hiába, ki korán kel..

Kis pihenés után és ilyen rokonszenvet (?) ébresztő bemutatkozással indítva elkezdtük felfedezni a várost. Már akkor csodálkoztam, amikor Malajziában megvettem az idevágó Lónliplanetet, és alig találtam benne valamit..

A Toyota Camry taxiból (itt az összes taxi az, és olcsó is az utazás a 90 forint/l körüli benzináraknak köszönhetően) átszálltunk egy abrára (http://en.wikipedia.org/wiki/Abra_(boat)), vagyis egy régi hajóra, amivel a Dubai Creek-en (http://en.wikipedia.org/wiki/Dubai_Creek) keresztül közlekednek. Ez egy jó széles, mélyen benyúló sósvízű öböl, elválasztja Dubai két városrészét. Aztán sétáltunk kicsit a jó melegben, épeszű turista nem jön ide júliusban, 40 fokos a hőség. Viszont mi sosem voltunk teljesen épeszűek, és ez a meleg hatására csak romlik..

Próbáltunk valami "óvárosi" részre keveredni. Ez itt nem könnyű, hiszen nem túl régen alig néhány ember élt errefelé sátrakban, amíg rá nem jöttek, milyen kincsen ücsörögnek.. (És igen, tudom, ez a tények jelentős leegyszerűsítése, de ez az én blogom..)

A környezet nem ragadott magával.

Barnabás is úgy gondolta, elég a nézelődésből, valakinek itt dolgoznia is kéne..

A Dubai Múzeum hozott némi felüdülést.

Viszont az okozott némi csalódást, hogy nem sikerült megfelelő árat kialkudni a három gyerekért..

Az abra nagyon tetszett, mindennap többször is utaztunk vele..

Viszont amikor a gyerekek feje kezdett mélyvörössé színeződni a hőségtől, nem erőltettük tovább, és inkább elmentünk egy delfinsóra, ami számomra sosem lesz élvezhető (utálok minden állatos-állatkínzós cirkuszi attrakciót), viszont volt aki élvezte, meg légkondi is..

Jártunk souk-ban (http://en.wikipedia.org/wiki/Souq), vagyis bazárban, ez érdekes, színes-szagos volt.

És örömmel nyugtáztuk, a minőségi magyar termék az egész világon megvásárolható.. :-)

(Igen, ez is, meg a Heavy Tools és a Fundango is magyar.. :-)

Irány a sivatag, sokat nem kell utazni érte..

Hihetetlen az energiaigény. 

A tevék megszokták a 40 fok feletti hőmérsékletet,

és talán nekünk sem okozott igazi gondot

arra az öt percre, amíg kiszálltunk a szintén kicsit megpihenő Land Cruiserből..

Végül is azért jöttünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat,

de ez nem jelenti azt, hogy valami luxusautót béreltünk, az ilyenekből itt akad szép számmal..

Tanultam nemrég egy kifejezést az amerikai szomszédtól, itt a helye, hogy megosszam veletek: bling-bling - talán csilivilinek fordítható. Sokszor eszembe jutott itt..

És jártunk nagy, buta bevásárlóközpontban, ahol akár korcsolyázhattunk volna,

és megnézhettünk egy mellbevágó méretű akváriumot az üzletek között..

Ezt viszont szerettem..

Na jó, annyira ezért nem..

Azért, ha nehezen is, de találtunk a pénztárcánknak és a lelkünknek megfelelő helyet az ízletes és érdekes utcai étkezéshez. Egyszer..

Jártunk vízividámparkban,

ami a "világ első hétcsillagos" (bling-bling) szállodája, a Burj Al Arab (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_al-Arab) tőszomszédságában épült.

Amikor a túllégkondicionált öltözőbből előhoztam a fényképezőgépet, hogy csináljak néhány bling-bling fotót magunkról a 40 fok feletti hőségben, nem kalkuláltam bele a gép kiszáradási idejét.. :-) Olyan szinten lett párás, hogy úgy fél óráig csak drukkoltam, ne legyen komoly baja..

Jártunk a tengerparton is.

És ami nehezen kihagyható: felmentünk a világ legmagasabb épületére. (Bling-bling :-)

Igen, a Burj Khalifa (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_Kalifa) a maga 828 méterével valóban lenyűgöző módon emelkedik ki a sivatagból a sátrak helyén.

Persze azon is sok múlik, melyik oldaláról nézed..

És a világ egyik leggyorsabb :-) liftjével felmentünk a 124-ik emeletre, ahol én remegő lábbal néztem körül. Igyekeztem elbújni a valódiaranybólazonnalemlékbigyótkiadó automata mögött, vagy csukott szemmel fényképeztem a többieket..

Döbbenetes, hogy az ember milyen mértékben képes erőszakot tenni a környezetén. Az olajtartalékok még vagy egy évtizedre elegendőek. Érthető az ilyen irányú előre menekülés. De azért bling-bling..

Végül négy nap után otthagytuk Dubait. Érdekes volt látni, amiről eddig csak olvastam.

Jó hosszúra sikerült a poszt, de minden benne van..

És aki Dubaiban akar síelni, vagy bevásárlóturistáskodni, vagy bling-bling, annak még elárulom, hogy ilyen bölcsen túlárazott helyen még nem voltam. És nem is leszek többé soha..

Abu Dhabi állítólag jobb hely..

Bling-bling..

Újra itthon :-)

Kicsit eltűntünk, néhány hetet Magyarországon töltöttünk, Andreáék egy év után először jártak otthon. Pár napja már újra Malajziában szívjuk a meleg, páradús levegőt. A hazalátogatás remekül sikerült, bár én néha kicsis zűrösnek éreztem, lehet, időnként túl sok mindent próbáltunk (vagy voltunk kénytelenek?) belezsúfolni abba a pár hétbe. Jó volt látni a családot, barátokat. Jártunk sokfelé, volt Sziget, Borregatta, nyaralás az osztrák hegyekben (nekem ez kimaradt), meg mindenféle jó. Majd ha letöltöm a képeket eszembe jut, mi is volt még, és ha kedvem lesz, írok is róla, de most készülünk a családi nyaralásra, ráadásul átmenetileg igencsak szűkös az internethelyzetünk..
Meg rengeteg dolgot kell elintéznünk..
Csak gondoltam, azért idebiggyesztek végre néhány sort, ne legyen akkora a rés..
Mindenkinek boldog új évet!
Ja, és boldog születésnapot is, nekem pont egy éve volt a 44., ha jól emlékszem..
(http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/08/44.html)
Viszont ideje elkezdenem a fogyókúrát, a hazalátogatás maga volt a hízókúra..
Hiányoztok..