Dubai

Nyáron hazafelé nemcsak átszálltunk Dubaiban, hanem ott töltöttünk néhány napot, kíváncsiak voltunk..

Már az első benyomások is érdekesek voltak..

Helyi idő szerint hajnalban érkeztünk a szállodába. Lesétáltam az utcára beleszippantani a levegőbe, megérezni a sivatag-beton-sivatag sugárzó melegét. Nem telt el öt perc, és a magányos hajnali sétámat megzavarta egy kedves "hölgy", aki azután érdeklődött, nem rá várok-e véletlenül.. :-) Hiába, ki korán kel..

Kis pihenés után és ilyen rokonszenvet (?) ébresztő bemutatkozással indítva elkezdtük felfedezni a várost. Már akkor csodálkoztam, amikor Malajziában megvettem az idevágó Lónliplanetet, és alig találtam benne valamit..

A Toyota Camry taxiból (itt az összes taxi az, és olcsó is az utazás a 90 forint/l körüli benzináraknak köszönhetően) átszálltunk egy abrára (http://en.wikipedia.org/wiki/Abra_(boat)), vagyis egy régi hajóra, amivel a Dubai Creek-en (http://en.wikipedia.org/wiki/Dubai_Creek) keresztül közlekednek. Ez egy jó széles, mélyen benyúló sósvízű öböl, elválasztja Dubai két városrészét. Aztán sétáltunk kicsit a jó melegben, épeszű turista nem jön ide júliusban, 40 fokos a hőség. Viszont mi sosem voltunk teljesen épeszűek, és ez a meleg hatására csak romlik..

Próbáltunk valami "óvárosi" részre keveredni. Ez itt nem könnyű, hiszen nem túl régen alig néhány ember élt errefelé sátrakban, amíg rá nem jöttek, milyen kincsen ücsörögnek.. (És igen, tudom, ez a tények jelentős leegyszerűsítése, de ez az én blogom..)

A környezet nem ragadott magával.

Barnabás is úgy gondolta, elég a nézelődésből, valakinek itt dolgoznia is kéne..

A Dubai Múzeum hozott némi felüdülést.

Viszont az okozott némi csalódást, hogy nem sikerült megfelelő árat kialkudni a három gyerekért..

Az abra nagyon tetszett, mindennap többször is utaztunk vele..

Viszont amikor a gyerekek feje kezdett mélyvörössé színeződni a hőségtől, nem erőltettük tovább, és inkább elmentünk egy delfinsóra, ami számomra sosem lesz élvezhető (utálok minden állatos-állatkínzós cirkuszi attrakciót), viszont volt aki élvezte, meg légkondi is..

Jártunk souk-ban (http://en.wikipedia.org/wiki/Souq), vagyis bazárban, ez érdekes, színes-szagos volt.

És örömmel nyugtáztuk, a minőségi magyar termék az egész világon megvásárolható.. :-)

(Igen, ez is, meg a Heavy Tools és a Fundango is magyar.. :-)

Irány a sivatag, sokat nem kell utazni érte..

Hihetetlen az energiaigény. 

A tevék megszokták a 40 fok feletti hőmérsékletet,

és talán nekünk sem okozott igazi gondot

arra az öt percre, amíg kiszálltunk a szintén kicsit megpihenő Land Cruiserből..

Végül is azért jöttünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat,

de ez nem jelenti azt, hogy valami luxusautót béreltünk, az ilyenekből itt akad szép számmal..

Tanultam nemrég egy kifejezést az amerikai szomszédtól, itt a helye, hogy megosszam veletek: bling-bling - talán csilivilinek fordítható. Sokszor eszembe jutott itt..

És jártunk nagy, buta bevásárlóközpontban, ahol akár korcsolyázhattunk volna,

és megnézhettünk egy mellbevágó méretű akváriumot az üzletek között..

Ezt viszont szerettem..

Na jó, annyira ezért nem..

Azért, ha nehezen is, de találtunk a pénztárcánknak és a lelkünknek megfelelő helyet az ízletes és érdekes utcai étkezéshez. Egyszer..

Jártunk vízividámparkban,

ami a "világ első hétcsillagos" (bling-bling) szállodája, a Burj Al Arab (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_al-Arab) tőszomszédságában épült.

Amikor a túllégkondicionált öltözőbből előhoztam a fényképezőgépet, hogy csináljak néhány bling-bling fotót magunkról a 40 fok feletti hőségben, nem kalkuláltam bele a gép kiszáradási idejét.. :-) Olyan szinten lett párás, hogy úgy fél óráig csak drukkoltam, ne legyen komoly baja..

Jártunk a tengerparton is.

És ami nehezen kihagyható: felmentünk a világ legmagasabb épületére. (Bling-bling :-)

Igen, a Burj Khalifa (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_Kalifa) a maga 828 méterével valóban lenyűgöző módon emelkedik ki a sivatagból a sátrak helyén.

Persze azon is sok múlik, melyik oldaláról nézed..

És a világ egyik leggyorsabb :-) liftjével felmentünk a 124-ik emeletre, ahol én remegő lábbal néztem körül. Igyekeztem elbújni a valódiaranybólazonnalemlékbigyótkiadó automata mögött, vagy csukott szemmel fényképeztem a többieket..

Döbbenetes, hogy az ember milyen mértékben képes erőszakot tenni a környezetén. Az olajtartalékok még vagy egy évtizedre elegendőek. Érthető az ilyen irányú előre menekülés. De azért bling-bling..

Végül négy nap után otthagytuk Dubait. Érdekes volt látni, amiről eddig csak olvastam.

Jó hosszúra sikerült a poszt, de minden benne van..

És aki Dubaiban akar síelni, vagy bevásárlóturistáskodni, vagy bling-bling, annak még elárulom, hogy ilyen bölcsen túlárazott helyen még nem voltam. És nem is leszek többé soha..

Abu Dhabi állítólag jobb hely..

Bling-bling..