Primary Years Programme

Az iskola a PYP szerint okítja a gyerekeket, aminek legfőbb lényege, hogy a fejükbe nem lexikális tudást töltenek, hanem igyekeznek felkelteni bennük a tudás iránti vágyat. Ez a tanárok részéről sokkal nagyobb kreativitást és felkészülést igényel, a gyerekeknek pedig sokkal nagyobb örömet nyújt, mint az általunk jól ismert poroszos iskolarendszer.

A mellékelt link (angol) jól összefoglalja a program lényegét, érdemes a videót is megnézni: http://www.ibo.org/pyp/

Az alsó tagozat végén a vizsgamunkájuk egy "exhibiton", amit egy választott témáról kis csoportokban készítenek el.

Dorottyáék már hetek óta, teljes erőbedobással dolgoznak a kiállításukon.

Idén egy Penangra jellemző problémát kellett választaniuk és kidolgozniuk a gyerekeknek.

Dorottyáék-Szisziék csoportja a penangi halászatot választotta.

Voltak már a halászfaluban beszélgetni a helyi halászokkal, ismerik már az összes halászati módszert előnyeikkel-hátranyaikkal, keresgéltek az interneten, gyűjtöttek újságcikkeket, készítettek plakátokat, papírmasé halakat hálóval, diagrammokat, stb...

De még mindig nem értek a végére. A nagy műnek június közepére kell elkészülnie.

A héten annak érdekében, hogy a gyerekek kiállításai a lehető legjobban sikerüljenek, a hatodikosok egy napra elugrottak a szomszédos Szingapúrba, hogy megnézzék az azonos rendszerben tanulók vizsgamunkáit.

Kísérő szülőként én is végigélvezhettem az ő kiállításaikat és megnézhettem két nemzetközi iskolát. (Mellékesen megnyugodtam, hogy a gyerekeim a legjobb helyre járnak:)

Kora reggel a penangi reptéren álmosan, de mosolygósan:

Egy óra repülőút után, már Szingapúrban a csapat:

Az iskolákban próbálnak minél több ötletet gyűjteni, hogy az ő kiállításuk még jobb legyen.

Szerencsére nem csak jó ötleteket adtak nekik, hanem pizzát is. Életmentő volt.

És végül egy csoportkép a fáradt társaságról .

Szép volt, jó volt, fárasztó volt. Szingapúrból most nagyjából ennyit láttunk a meglátogatott iskolákon kívül,

de ezúttal nem is a városnézés volt a cél...

Sailing ECA

Van itt mellettünk egy vízisporttelep, néhány hónapja bementünk érdeklődni, milyen lehetőségek vannak ezen a medúzás tengeren. Beszélgettünk a vitorlázásról, végül azzal váltunk el a telep vezetőjétől, hogy az iskolában megpróbálunk szervezni egy ECA-t (Extra-curricular Activity), vagyis különórát. A lobbizásunk sikerrel járt, a harmadik terminusban a sport felkerült a választható listára. Az ára az szerencsére maláj, és mosolygós, a teljes harmadévre úgy 12.000 forint. :-) Kevés hely van a világon, ahol ennél olcsóbban megtanulhatnak vitorlázni. Végül hatan jelentkeztek, köztük persze Sziszi és Dorottya is. Az úszásteszten simán átmentek, az öt hossz leúszása nem okozott gondot.
Az edző és a telepvezető is nagyon rokonszenves, és Mr. Luciano az iskolából, aki szintén kedveli ezt a sportot, csak javít a képen. A malájok újra bebizonyították türelmüket, és hogy mennyire szeretik a gyerekeket..

Nézzük, mi is történt az első alkalommal:

Először szereljük fel a hajót, értsük meg annak működését.

Utána a nyelvi nehézségek ellenére vegyünk részt egy kis elméleti felkészítésen,

majd szálljunk vízre, hiszen már mindent tudunk! :-) És figyeljünk továbbra is az edző minden szavára, még ha nehezen is értjük. Végre én is megtanulhattam angolul a vitorlázás szakkifejezéseit, mi Mo-n inkább a németből veszünk át szavakat. Itt azért még néhány alkatrész hiányzik,

de itt már végre vitorlázhatunk ezerrel! A szél ideális. Az idő meg mindig az..

Sziszi az első, ő már jelentős tapasztalatokkal rendelkezik, a kezdeti bizonytalanságokat kézben tartják, aggodalomra semmi ok.

A többiek egy darabig a partról figyelik az eseményeket, és közben próbálják magyarázni nekik, mi is történik a vízen. Csillognak a szemek!

Az edző mindent elmagyaráz, megmutat.

Aztán megjönnek az edző kis versenyzői, és mindenki sorra kerülhet. Örülök a módszertani megközelítésnek, így, még ha vannak is nyelvi gondok, jól, biztonságosan megtanulhatnak vitorlázni.

Mr. Luciano amerikából származik, és rendelkezik jelentős vitorlás tapasztalattal. Dorottya ezúttal hozzá igazol.

Nagyjából két órát vett igénybe az első alkalom, a gyerekek nagyon élvezték.

Sajnos a tenger az medúzás, jó lenne, ha sikerülne a víz helyett minél több időt a hajóban tölteni..

Wave board, vagy mi..

Szűkén vagyunk a kerekeken gördülő izéknek, a görkorcsolyáinkat is otthon  hagytuk, túl nehezek. Barni kapott egy rollert karácsonyra, illetve kaptunk egyet kölcsön is..
Pedig ezek fontosak. Hétvégén az egyik vásárban Dorottya szívét megdobogtatta egy számomra újszerű eszköz, egy wave board (asszem így hívják, de nevezik még street surf-nek és caster board-nak is). Ez egy két (!) kerekű gördeszka, ráadásul a kerekei nem fixen rögzítettek a deszkához, hanem körbefordulnak a rögzítési pontjaikon is. Nekem még felállnom sem sikerült rá. Viszont hamar feladtam..
http://en.wikipedia.org/wiki/Caster_board

Itt még a beszerzési döntés meghozatala előtt, támogatással, amire meglepően rövid ideig volt csak szükség.

Az első néhány órában Dorottyában még támadtak kétségek, pedig ülő helyzetben már igazán profin csinálta.. :-)

De megvolt az elhatározás, a szükséges elszántság, kitartás, úgyhogy másnapra megtanulta, talán azért is, mert annyira örült az új járművének, hogy majdnem vele aludt..

Azért adódtak kisebb zökkenők..

Vagy ez már valami trükk bevezető mozdulatsora?

Gazdagabbak lettünk egy járművel, és mindenki boldog..

Barnabás viszont a kölcsönrollere helyett hiába szemezett a háttérben lévő Ferrarival.. :-)

A tehetségtelen amatőr frakció én voltam, Andrea nagyobb sikerrel próbálkozott a korlát hatékony segítségével..

És muszáj volt tankolni is a meleg eső segítségével, sok üzemanyag fogyott.. :-)

Dorottyát azóta nehéz elválasztani az izéjétől, sajnos az egyik helyről, ahol a képek egy része készült, azóta már kitiltottak bennünket.. :-)

Nem baj, nem lettünk mérgesek..

Wesak Day

Ma ünnepeltük Buddha születésnapját, egyes hívei szerint megvilágosodását és halálát is. Malajziában a mai nap nemzeti ünnep, időpontja minden évben a kínai holdnaptár szerint kerül meghatározásra, a májusi teliholdra esik. Itt Penangon az ünneplés csúcspontja az esti felvonulás, több, mint 10.000 embert mozdít meg, elmentünk megnézni. Tavaly valamiért lemaradtunk, bár pont itt voltunk a szigeten. Jövőre viszont már nyugodt szívvel kihagyhatjuk. Egy kívülálló számára egyszer azért érdekes..

Napközben találkoztunk Tamásékkal, itteni barátainkkal, este is összefutottunk velük.

Együtt ebédeltünk egy food court-on, és elég vicces volt arra eszmélnünk, hogy SharkV8-ék is megérkeznek hármasban. :-) Így itt véletlenül számottevő magyar kisebbség jött össze, és közösen sajnálkozhatott azon, hogy a kedvenc thai helyük ma nem nyitott ki..

Azért jóllaktunk így is. :-)

Buddhista templom

A hétvégébe sok minden belefért, jártunk egy burmai buddhista templomban is. Az út túloldalán lévő thai templomot ezúttal nem látogattuk meg, majd egy másik alkalommal. Muzulmán országban élünk, de minden vallás szabadon gyakorolható, jelentős a buddhista közösség. Szeretjük a templomaikat, van bennük élet.

Akinek nem volt túl melege, megkongatta a harangot.

Áldást is kaptunk mindannyian.

Belecsöppentünk egy multikulturális showműsorba.

Egymás nyakába másztunk, hogy jobban láthassunk. Szerencsére a műsor túl sokáig nem kötötte le a gyerekeket, úgyhogy a sérvet megúsztuk.

Azt nem értettem, miért Ausztráliát tapogatják a földgömbön, tudják, hogy nem ott vagyunk, nehezen összetéveszthető a két ország. :-)

Tudja valaki, mit keresnek szarvasok egy ilyen helyen?

A pénzgyűjtő rendszerek hatékonyan működnek itt is, papírpénzt csíptettünk egy fára, teljesüljenek kívánságaink.

De hogy biztosabbak lehessünk ebben, némi aprót is áldoztunk az ügy érdekében ennél a pörgő-forgó pénzdobálónál. Jól kitalált gépezetek. :-)

És mindent meg kell örökíteni, hátha valaki el sem hiszi majd.

Az új harangtoronyban lifttel lehet közlekedni, megnéztük a kilátást.

Kifelé megálltunk a gyümölcsárusnál, rokonszenves volt a kínálat.

És még mindig nem meséltem el mindent a hétvégénkről..