Szingapúr

Volt egy találkozóm, meg némi elintéznivalóm az Oroszlánvárosban. Együtt mentünk, a gyerekek karácsonyi ajándéka volt ez az út. A Tiger Airways most csak a reptéri illetékért repít oda tőlünk, itt van a szomszédban.
Érdekes hely. Emlékeztek a Gyalog Galoppból arra a részre, amikor Arthur király megérkezik Camelot falai alá? Végül továbbmennek, Arthur furcsa helynek minősíti a várat..
Valami ilyesmit érzek én is. Szingapúrról másoktól általában pozitív véleményeket hallottam.
Az én olvasatom:
Szabályozott, tiszta, rendezett. Minden működik. Minden szögletes. Vagy gömbölyű. Túltervezett. Gazdag. Drága. Hideg, személytelen. Íztelen. Élhetetlen. Klausztrofóbiás. Szűk. Big brother is watching you.
Annak, aki ezt szereti..
Azért itt egy link is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szingapúr

Kicsit fáradtan kezdtünk nézelődni a városban, nagyon korán keltünk.

Ennek a piacnak a létét sokan nem értik, ellenzik, de itt van a ritka kivételek között.

És az új épületek közt van a Marina Bay Sands szálloda is (http://en.wikipedia.org/wiki/Marina_Bay_Sands), aminek az 56-ik emeletéről, 200 méter magasból elég impozáns kilátás nyílik a városra, a hemzsegő hajókra.

Az úszómedencét egy szóval jellemezném: hátborzongató! Volt már úszás közben tériszonyod?

És bár ügyesen helyeztem kontextusba a dolgot, nem itt szálltunk meg. :-)

De Dorottya nem ezért tűnik szomorúnak, csak fáradt kicsit.

Bevásárlóközpont gondolával. Akit érdekel..

Majd folytatom, álmos vagyok..

Arcok

Egyre több embert ismerünk, és nekem növekvő gondot okoz az ázsiai arcok eltárolása és katalogizálása a memóriámban. :-) Nem dicsekedhettem eddig sem kiváló arcmemóriával, de mostanság végképp bajban vagyok.. Nagyon nehéz felismernem, névhez, emlékekhez kötnöm arcokat, köszönhetően a szememben egyformának tűnő arcvonásoknak. Időnként adódnak kínos pillanatok, sokat mosolygok idegenekre is.
Biztos, ami biztos.. :-)

"Magyarul Malajziában" :-))

Cili blogjának címét éreztem ideillőnek (http://magyar-malaj.blogspot.com/), végül is mi magyarok találkoztunk itt Malajziában. Meglátogattak bennünket egy hétvégére Kuala Lumpurból. :-)
Cili férje K., az összefüggésekre némi rávilágítást lelsz itt is: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/10/veletlenek.html,
de egyszerűsítve: K. volt munkatársam a hosszúra nyúlt reklámügynökségi időszakomból.
Furcsa érzés így összeakadni othonról 10.000 km-re, de azért ezt is túléltük. :-))
A nagyon cuki Lilivel jöttek, gyerekekkel élveztük egy kicsit azt is, hogy milyen  néhány napon keresztül az anyanyelvünkön társalogni.

Andreában újra ébredeztek a racionalitás talaján elhaló érzések a harmadikkal kapcsolatban..

A gyerekfrakció felhőtlenül élvezte egymás társaságát.

Amit nem tudtunk felhőtlenül élvezni, az az időjárás volt, bár, amint látszik, a rugalmasabbak ebből sem csináltak nagy ügyet. O.K. végülis mindannyian a trópusokon élünk már jópár hónapja, nem okoz meglepetést egy kis csapadék, főleg, mert meleg. :-)

Azért tudtunk kicsit nézelődni, igyekezve figyelembe venni Lili szempontjait is.

Jutott némi természet, templom is..

Bevásárlóközpontban egyáltalán nem jártunk. :-))

Viszont jókat ettünk együtt.

Van még valami finomság Apa tányérján?

Jó volt, de a magyar beszéd és társaság felidézett bennem sok mindent, aminek a hiánya még így karácsony előtt sem tűnt fel, jól idomultam a lehetőségeinkhez..

Azért egy kis töltött káposzta igazi kenyérrel jól jönne most. Bízom benne, hogy rövid idő alatt sikerül majd visszaállítanom az agyamat a jól működő ázsiai üzemmódra, amiből kicsit kizökkentem az emlékeknek, a magyar beszédnek köszönhetően.

Örültünk a találkozásnak, a gyerekek is sajnálták, hogy most csak ennyi időre futotta. Jó eséllyel találkozunk még Malajziában. Vagy Magyarországon. Vagy Ausztráliában. Esetleg Grönlandon.. :-)))

Kicsöngettek..

Vége az iskolának, a mai napon megkezdődött a szünet! A gyerekek nem igazán lelkesek, hiszen szeretnek iskolába járni. O.K., azért nem fakadnak sírva attól, hogy majd egy hónapig nem kell iskolába menniük, bár szerintem lesznek később olyan pillanatok, amikor egy kicsit hiányozni fognak a barátok, legtöbben hazamennek, elutaznak. A helyi iskolákban egyébként már javában tart az év leghosszabb szünideje, ez a téli-nyári szünet.. :-)
Még most sem sikerült túltennem magam az évszakok hiányán, de azért nem tragédia ez a mindigcsaknyár..

Carols by Candlelight

Azt sem tudtam, mi ez, és egy kicsit zavarban is voltam emiatt..
Aztán kiderítettem, hogy eredetileg egy Ausztrália délkeleti részéről származó karácsonyi szokásról van szó, kicsit megnyugodtam, így talán mégsem akora gáz a tudatlanságom.. (http://en.wikipedia.org/wiki/Carols_by_Candlelight)

Ezt a szép hagyományt is ápolandó voltunk ma este az iskolában. A gyerekek (a tanári kar egy része is fellépett) műsorral készültek. Volt karácsonyi vásár, étel, ital, éneklés.

A grincs: A7

Dori: D5

Volt közösfényképamikulással opció is, én inkább a diós beiglivel foglalkoztam..

Felfedezők

Dorottyáék osztályterme ma átalakult, megtelt felfedezőkkel, nagy utazókkal. Azt a feladatot kapták, hogy megadott szempontrendszert követve ismerjék meg egy általuk kiválasztott felfedező életútját, majd erről minden lehetséges eszközt felhasználva készítsenek egy bemutatót. Ha belegondolsz: nagyon összetett feladat.
Ez a tábla fogadott az ajtón:

A gyerekek többnyire páronként összeállva fogtak neki a dolognak, nagyon sokat dolgoztak, élvezték és persze rengeteget tanultak. A mai napon az elkészített anyagokat, sokan korabeli jelmezbe bújva elhelyezték az osztályteremben, és mint egy kiállításon, várták az érdeklődőket, akiket a legapróbb részletekig tájékoztattak a felfedezővel kapcsolatban.

Dorottyáéknak kapóra jöttek az őrült kincseim, sikeresen integrálták őket, bár meg kellet tanulniuk a szeksztáns használatát is ahhoz, hogy prezentálni tudják. És már nemcsak azt tudja, mi a "starboard", hanem a szó etimológiájával is tisztában van... És ezeket nem én mondtam el nekik!

Kitalálták, felépítették, körüljárták, megtanulták.

Tablókat, naplókat, térképeket készítettek, kávéval, mindenféle gyűrögetéssel korabelivé varázsolták őket.

És lelkesen meséltek, magyaráztak..

A visszajelzések módja: egy íven bárki megtehette észrevételét. Mindenki próbált minél több megjegyzést összeszedni, cserébe néhányan apró ajándékokkal is kedveskedtek (pl. saját készítésű könyvjelző :-). Az egész nagyon hatásos, meggyőző volt. Sokat tanultam ma Columbusról, Magellánról, Cookról, Hillaryról, Amelia Earhartról és társaikról.
Megdöbbentő mértékű kreativitással, felkészültséggel találtam szembe magam. Az a hév, azok a csillogó szemek, amivel ezek a gyerekek megállás nélkül magyaráztak, megosztották a megszerzett ismereteiket! NAGYON élveztem!

Olvasom, otthon komoly viták folynak az oktatásról. Szerintetek, mit gondolok arról a sok okos kultúrpolitikusról? Ti milyen eredményben bíztok a magyarországi oktatási rendszer átalakítását követően?
Pedig lenne miből meríteni, vannak működő rendszerek..

Első fecskék

Barátaink meglátogattak bennünket, és itt töltöttek egy hetet. Át kellett gondolnunk az eddig látottakat, tapasztaltakat, és ebből kiemelni azt, amit egy hétbe sűríthetőnek éreztünk. Megvannak a tanulságok, talán nem első nap kell elvinni mindenkit egy food-courtra vacsorázni.. :-)
Sok helyen jártunk, kivonatos képes poéma:

Építkeztünk is :-), a kívánságcserepünk a tető részévé válik majd, nézzétek meg, mit kívántunk:

Belebottlottunk egy esküvői fotózásba is, a ruházat meglepő volt:

 Meg egy megtermett százlábúba, Vera bátrabb volt a családi átlagnál:

Teknősökkel nem találkoztunk a Turtle Beachen.

 A vízi igazoltatás mosolygós volt, gyorsan túlestünk rajta. :-)

 Nemcsak food-court-okon ettünk:

Dorottya közben Kuala Lumpurban is járt, egy úszóversenyen indult. Az olimpiai aranyat még nem hozta haza, viszont remekül érezte magát. Reméljük, Veráék is..