Nem vagyunk egyedül..

És itt ne a földönkívüliekre gondolj!
Megérkezett Tünde és Laci, Andrea szülei, velünk maradnak egy ideig. Izgatottak, türelmetlenek vagyunk, szeretnénk megmutatni mindent, megosztani azt a rengeteg élményt, amit itt gyűjtöttünk, és újakat szerezni együtt.
A kezdeti jelek biztatóak, úgy tűnik, nemcsak nekünk tetszik itt...

Temenggor Lake, 4-es út

Régóta tervezzük, hogy bóklászunk, körülnézünk a szárazföld belsejében is, kapóra jött Emi és SharkV8 felvetése, csatlakoztunk hozzájuk egy felderítő útra (blogjában SV8 is ír az útról: http://sharkv8.blogspot.com/2010/12/1228-01.html,
http://sharkv8.blogspot.com/2010/12/101228-02.html).
Itt egy térkép, ami piros gombostűkkel nagyjából mutatja merre jártunk, nagyíts bele! Ez a félszigeti Malajzia északi része, a nyugati oldalon megtalálod a mi szigetünket (Pulau Pinang), ahonnan indultunk.

Nagyon izgalmas érzés volt a 130 millió (!) éves trópusi őserdőn keresztül utazni, autózni, nézelődni! Ez most csak egy felderítő út volt, folytatás feltétlenül következik!

Veszélyekkel :-) tarkított útszakaszok, itt elefántokkal is könnyen összefuthatsz, a thai határ sincs messze.

A vad elefántokból most csak ennyi jutott, reméljük legközelebb nagyobb szerencsénk lesz.

Nyitott szemmel jártunk, éberek voltunk.

Az út jó minőségű, nem túl forgalmas.

Időnként, ha tehettük, le-letértünk a főútról.

Találkoztuk fakitermelőkkel.

Biztonságos (?) fészket raktak maguknak. Gondolkodtam rajta, van-e olyan összeg, amiért ott töltenék egy éjszakát a dzsungelben. Nincs!! Állítólag (forrás: SharkV8 :-) tigrisekkel is lehet találkozni. Én a kígyók gondolatátol már pont eléggé összecsinálom magam..

Nagyon nagy élmény volt, belebotlottunk egy orang asli (őslakos) faluba is! http://en.wikipedia.org/wiki/Orang_Asli

Mintha belevarázsoltak volna bennünket egy Discovery, vagy National Geographic műsorba!

Érdekes emberek egy másik világból. Hoppá, mintha mi is ebben a világban élnénk! Csak máshogy..

Szerinted jobban? Okosabban? Biztos vagy benne?

Mindenhol buja, áthatolhatatlan őserdő.

Találtunk vízeséseket is, ez errefelé nem akkora meglepetés.

A tórendszer környékén sok érdekes látnivaló. Visszamegyünk!

Megítélésem szerint ez a legveszélyesebb dolog, amivel utunk során találkoztunk, igaz, már a félsziget nyugati felén, hazafelé. Hát, ez nem egy őslakos falu ez őserdő mélyén.

Blog 10000+

Átléptük a 10.000-et, újabb számvetés:

Nincs gyökeres változás a legutóbbi mérleg óta (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/11/blog-5000.html), élünk, többé-kevésbé virulunk..

Szeretjük ezt a helyet a maga furcsaságaival, másságával együtt. A gyerekek jelentik az igazi motivációt számunkra: sugárzóan boldogok, élvezik az életet. Amit itt az iskola nyújt nekik, az talán életük legkreatívabb, motiváltabb oktatási ciklusa. Bízunk benne, hogy később sem sikerül majd kiölni belőlük az ébredő tudásszomjukat a magyarországi gyilkos oktatási rendszerben. Bízunk, hogy megmarad, nyomot hagy az, amit itt szemléletben, értékekben, látásmódban kapnak.

Az angolra nem vesztegetek szót, rohamléptekkel fejlődik mindkettőjüknél. Izé, nálam azért még mindig gáz egy kicsit az angol, de leginkább azért beszélek egyre rosszabbul, mert nem vagyok képes beérni az "egyszerű" angollal..

Szürkülő hétköznapokat élünk, de még ébren van, pislákol a láng..

Leveszem a számlálót, idegesít, ketyegjen csak a háttérben. Mindig néztem, vajon hányan voltak kíváncsiak ránk.. Elég ebből.
Tudatosan továbbra sem írom, nevezem át a postokba szúrt linkeket, talán rajtam kívül más se szeret fejest ugrani a titokzatosságba, engem zavar az "itt", és sosem klikkelek oda..
Törlök néhány könyvjelzőt, és megfogadom, hogy sohe nem látogatok olyan oldalakat, amik szétzilálják az agyamat.. :-(

Talán majd leveszem az "Utolsó megjegyzések"-et is, nem nagyon írtok, akkor meg minek..

Meg akartam változtani a hátteret: igen, megyünk tovább az úton, de harmonikusabbnak érzem a létet, kizöldültünk. :-) Viszont a régit már mindenki megszokta, nem lenne szerencsés változtani.
Majd talán, ha megszületik a harmadik gyermekünk.. 

Ha kíváncsi voltál ránk eddig, továbbra is szívesen látunk! :-)

Ne félj, hamar elveszem a kedved az olvasástól a sületlenségeimmel. :-))

Gondolkodtam rajta, megkérdezem, miről is írjak, de rájöttem, csak arról esik jól, amihez éppen kedvem van..

Amihez éppen kedvem van..

Boldog új évet!!!

Boldog karácsonyt!

Szingapúr II.

Az első rész: http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/12/szingapur.html

Szerettem a kültéri szobrokat.

 Nekem csak horizontálisan volt meg eddig.

A nemzeti jelkép az oroszlánfejű, haltestű merlion.

Dorottya nem akart megválni a sapkájától..

Hajókázós városnézés.

Amit nem hagyhattunk ki a gyerekek miatt, az az Universal Studios Sentosan, a műanyag vidámpark szigeten. Mindenki fényképezkedett, kiszúrtam, hogy a szemetesek melett még van hely. :-))

Szép kék színük van, nem ?

Shrek mocsarában is jártunk..

 Kő, papír, olló. Várnak a kajájukra..

 Valamiért Barnabás folyton "Victory!"-t mutogat, majd megkérdezem, milyen győzelmet ünnepel..
A szörnyeknek nála nincs sok esélyük. Csodálkoztam, hogy ezt a narancsszínű űrlényt nem gáncsolta el.

 Waterworld.

 Fenyőfa üres palackokból. Beindult a fantáziád?

Háttérben a Szingapúri recept egyik alapanyaga, a kikötő.

Sok az építkezés. Ott, a szörnyű magasban, felvonón is utaztunk, féltem..

Másnap állatkert, sokak szerint az egyik legszebb a világon.

És sajnos már megint lebuktam, ld. a tábla szövegét. Meg a pólóm feliratát..

A gyerekek is próbálták álcázni magukat, itt is találkoztunk magyarokkal. Vagy nagyon kicsi a világ, vagy nagyon sokan vagyunk..

Barnabás lába itt még nem forgott igazi veszélyben.

Még itt sem, nem ment túl közel.

Viszont itt már igen! Ez alaposan kiakasztott bennünket. Nesze neked tökéletes város! Ahol, ha nem vigyázol, simán elvesztheted a lábad is! Szerencsére nem történt nagyobb baj. Kevésen múlt. A mozgólépcsőt azonnal lezárták. Az ügy itt még nem ért véget.

Voltunk egy Csodák palotája  jellegű helyen is. Ez nagyon megtetszett, próbáljátok ki!

Botanikus kert, orchideák.

Ez érdekes volt. Külön VIP szekció az idelátogató személyeknek. Ez itt az Ivan Gasparovic orchidea. Magyar híreségekkel nem találkoztunk, de lehet, hogy az orBchideát már nemesítik..

Érdekes pár nap volt. Jártunk a Magyar Nagykövetségen is, Malajziában ugyanis már felszámolták 2009-ben, valamit viszont el kellett intéznünk. Sajátos élményben volt részem,  rövid időre teljes mértékben otthon érezhettem magam, a részleteket hagyjuk, mert ezeket a blogokat olvassák.. :-(

A képes poéma végére némi szigorúan hómentes trópusi karácsonyi hangulat Szingapúrból.

Boldog karácsonyt!!