A kérdéssel kapcsolatban jó irányba változom - azt hiszem. Ez egy folyamat, még nem járok a végén, de haladok a helyes irányba..
Már jóval több, mint fél éve elköltöztünk 10.000 kilométerre fejenként egy bőrönddel, és az az érdekes, hogy ha nem vettem volna szeksztánst, meg hajólámpát (mindkettőt megbántam már, hiszen igazából SEMMI szükségem rájuk), akkor csak az itt vásárolt számítógép (fontos tárgy:-) nem férne a bőröndbe hazafelé..
Megbeszéltük, vigyázunk a "kincsgyűjtéssel", nem kezdünk el mindenféle igazából teljesen felesleges dolgot gyűjögetni, felhalmozni, aztán rövid idő múlva kerülgetni. Nem akarok elveszni a tárgyaim között! Az a jó, ha az ember összes igazán fontos dolga belefér egy bőröndbe. Egy nem túl nagyba. Nincsenek a tárgyak kialakította béklyók, beteges kötődések. És jó nélkülük! Próbáld ki!
Sajnálom, aki nem képes változtatni a gyűjtögetésen, nem képes észrevenni, hogy nem mi vagyunk a tárgyakért. Tudom, még én sem vagyok egészséges, de dolgozom rajta, hiszem, hogy érdemes, megéreztem már valamit a tárgyaktól való függőség megszűnésének pozitív hatásaiból.
Te hogy vagy a tárgyaiddal? Téged mennyi idődtől, pénzedtől, energiádtól fosztanak meg? Felhalmozol, gyűjtögetsz? Jó az neked? Biztos? http://hu.wikipedia.org/wiki/Kényszeres_gyűjtögetés
És az ember képes látszólag okosan megindokolni, megmagyarázni a saját ostobaságát. Én nagyon ostoba ember vagyok, úgyhogy remek ideológiákat vagyok képes gyártani - bármihez.
De nem kellenek a tárgyak! :-) Szabadulj meg a tárgyaidtól!
(Szívesen átveszem, amire már nincs szükséged, keress bátran! :-)
3 megjegyzés:
Egyetértek. Ezért gyűjtök csak késeket! Hasznos tárgyak, és az összes elfér egy nagyon-nagyon kicsi bőröndben :-) Tényleg, ott milyen a felhozatal jó késekből?
üdv,
jaksi
Késből nekem csak egy van, egy Spyderco már vagy tíz éve. Egy újabb tárgy, amihez ragaszkodom. :-)
Ha a "jó kések" definíció a nagy márkákat takarja, akkor minden kapható ezekből is. Az őslakosok házilag készített késeinek anyagösszetételét még nem elemeztem. Valszeg AUS-8, vagy ilyesmi.. :-))
"Az a jó, ha az ember összes igazán fontos dolga belefér egy bőröndbe."
Vettem egy…, egy kacatot (szerintem egy kincset) egy bazárban, Az elsö látásra megtetszett, beleszerettem, .Használni ugyan nem tudom de megvettem. Hazavittem, nézegettem, tisztogattam, forgattam a kezemben, próbáltam kikérdezni a múltjáról. Futtattam a fantáziámat, hányan és kik tartották már a kezükben, kiket és hol szolgált már? De ez a “kacat” néma maradt. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen nem is az “enyém”, csak most nállam van, és aki utánam fogja birtokolni az “övé” sem lessz, csak egy meghatározatlan idejig lessz a tulajdonosa. Ez a felismerés gyógyított ki a “kincsek” gyüjtögetéséböl. Ha látok valahol valami (számomra) különleges dolgot, körbejárom, megcsodálom, ha lehet kézbe is veszem. De már nem kell, hogy tulajdonosa legyek.
A még meglévö “kincseimet” alkalom adtán el fogom valakinek ajándékozni (ha kell, elviheted, de érte kell hogy jöjjél), vagy elviszi walamokor az ószeres és a “kincseimnek” új gazdát keres.
Igen, az egy böröndös “birtoklás” a cél.
Az igazi “értékeket” ugysem lehet egy böröndbe tenni.
Ps.: Most nevetnem kell, hi, hi, hi, ez a “kacat-kincs” egy hajólámpa volt.
Üdv. Péter
Megjegyzés küldése