Perhentian reloaded :-)

Itt még mindig nem ért véget az iskola, de úgy gondoltuk, kicsit lógjanak a gyerekek, és menjünk újra át a túlsó oldalra, Perhentianra, ahol tavaly márciusban már jártunk (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html).
A nappal keltünk, és komppal mentünk át a szárazföldre.

A 4-es út még mindig csodálatos, fantasztikus látvány a mindent meghódító trópusi esőerdő, amin keresztül órákon át kanyarogtunk.

Kerülgettük a faszállítókat, nem rohantunk nagyon..

Ebédre átértünk a félsziget másik oldalára, és már a Dél- kínai-tengert szimatolva (ebben a kikötőben is ugyanolyan büdös van, mint a többiben) megebédeltünk.

Egy keveset vártunk a hajónkra, addig magunkat fényképezgettük.

Aztán még 17 kilométer, és meg is érkeztünk. Most a másik (nagyobbik) szigetet választottuk. Nem panaszkodunk, nem volt rossz ez sem.. 

A szállás minősége egyezik a cégérével, de ezen nem lepődtünk meg, tudtuk, mire számítsunk..

Mert mi már semmin sem lepődünk meg.. :-)

 Azt nem tudom, hogy ez milyen állat, de még időben sikerült félreugranom. Majdnem a fejemre ürített. De azon sem lepődtem volna meg.. :-)

Nincs kedvem újra a Penang körüli pocsolyáról írni, de muszáj. Legalább egy mondatot.. :-)

Viszont Perhentian tényleg nagyon klassz hely a maga maláj módján.

És itt is lehet sok olyan képet készíteni, amin nincsenek ilyenek:

Meg sok olyat, amin vannak, de inkább maradok a jobbaknál. :-)

Itt van például ez a kedvenc éttermünkből:

Ne felejtsük, melyik országban járunk. Viszont bennünket tökéletesen kárpótolt a szerény méretű (!) korsókban felszolgált sokféle friss gyümölcslé..

Barnabás is nagyon élvezte az ételeket.. :-)

Persze, ha napokon keresztül valaki kizárólag spaghetti carbonara-n akar élni, hamar utoléri a csömör..

Volt azért, amit élvezett. Például a kikötő mólójáról ugrándozást, ami már csak azért is biztosan jó, mert tilos. De csak kicsit, és különben is ki törődik ilyenekkel errefelé? :-)

Sokat ugrándoztunk mindannyian, szerencsére volt a környéken mentőhajó.

Végül is Barnabás lába sem vérzett annyira utána, hogy gátolta volna bármiben..

Persze ő még csak 8, és a búvárkodás nem az ő ötlete volt, de legalább kicsit belekóstolhatott a Bubblemaker tanfolyamon.. :-)

Anyának sem volt választása, bármennyire húzodozott..

A kis gonosz értelmi szerző, aki nem Barni, a fejébe vette, hogy leteszi a búvárvizsgáját, de megdolgozott érte keményen, sokat tanult.

De nem Anya volt a társa.. Anya csak belekóstolt. Apa volt, aki ugyanúgy tanult, meg minden, hogy aztán a végén együtt jól levizsgázhassanak, és megkapják a PADI Open Water Diver papírjukat. :-)

És láttunk cápát, meg teknőst, meg murénát, bohóchalat, sokat, mindenféle színes trópusi halat, barracuda rajt, veszélyes titan triggerfish-t, aminek biztosan van magyar neve, de én nem tudom. Szóval mindenfélét. A D fényképezőgépére húzott vízálló tok viszont nem vihető le 18 méterre, úgyhogy csak néhány kép készült a víz alatt. Ez egész jó lett:

Jó merülőhelyek vannak errefelé, mi is kibróbálhattunk néhányat.

De a többiek sem unatkoztak, amíg mi a víz alatt próbáltunk lélegezni. Ha elkísértek egy merülésre, a sznorkelezésen kívül is találtak érdekes tennivalót,

de építő jellegű tevékenységet a parton maradva is végezhettek.. :-)

Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Nagyon jó, hogy újra eljöttünk Perhentianra..

És az út hazafelé is szép volt. Vettünk isteni (nem is igaz: a thai valamiért sokkal finomabb) ananászt az út szélén.

Ezúttal nem találkoztunk vad elefántokkal, mint múltkor (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/belum-es-az-elefantok.html).

Elkapott bennünket az eső, és ilyen sejtelmes-szépre színezte a tájat (persze egy kicsit bemozdult, hogy sejtelmesebb legyen, de akkor is tök jó kép lett :-).

Még sötétedés előtt felértünk a Penang hídra.

Ez már a "Búcsúzunk Malajziától" fejezet, de a fentiek remekül illenek bele.

Jó lesz majd nézegetni..