Belum és az elefántok

És az iskolai szünet Perhentian (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/03/perhentian.html) után még nem ért véget, úgyhogy hazafelé megálltunk a félsziget közepén a Temenggor tónál kicsit dzsungelezni.
http://www.journeymalaysia.com/MR_belum.htm

LÁTTUNK VAD ELEFÁNTOKAT!!! A 4-es út a thai határ mellett vezet az őserdőn át (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/12/temengor-lake-4-es-ut.html), és hazafelé bebizonyosodott, hogy az elefántos jelzőtáblák nem a tréfa kedvéért vannak kitéve! Barnabás felkiáltott: Elefántok! Igyekeztem mihamarabb visszafordulni, mert a tükörből láttam, ahogy mögöttünk éppen átkelnek az úttesten. Amire visszaértünk, már csak a dzsungelt bámulhattuk az útról, ahol eltűntek. Sebaj, Dorottya emlékezetből lerajzolta az eseményt, így szerencsére megoszthatjuk. :-)

Egyébként fogalmam sincs róla, mi a teendő, ha vadon élő elefánttokkal találkozol, ezt nem tanították meg az iskolában. Talán nem baj, hogy nem értünk vissza időben.. :-)

http://www.origo.hu/nagyvilag/20101109-vad-elefantok-tapostak-el-egy-motorozo-fiut-a-vietnami-dzsungelben.html

A rafflesia a világ legnagyobb virága (http://hu.wikipedia.org/wiki/Rafflesia), átmérője elérheti az egy métert. Szerencsénk volt, ilyet is láttunk! Keményen megdolgoztunk érte, a dzsungel nem kínálta tálcán a látványt.

A maláj félsziget második legnagyobb tava a Temenggor tó, vízi útjai megkönnyítik a mozgást az őserdő ezen részén. A piócákból viszont jóval több van a kelleténél, és nagyon ügyesen másznak fel a nadrágodra. A csípést nem érzed, aztán meg elég nehéz leszedni őket. Szereztünk gyakorlati tapasztalatot bőséggel. Teljesen ártalmatlanok, csak nagyon undorítóak.. A tájékoztató tábla szerint: "Ne aggódj a piócák miatt, ha megcsípnek, az azt jelenti, hogy a véred egészséges...!" A teszt szerint rendben vagyunk, csak nem értem, mért kellett olyan sokszor ismételni.. :-) 

Merre is menjünk? A park egy részére 14 nappal a túra megkezdése előtt engedélyt kell igényelni, de enélkül is óriási a bejárható terület.

A dzsungeltúrán elefántot nem, csak az ürüléküket láttuk a sónyaló helyeken, ahová szervezetük ásványi anyag háztartását járnak helyrebillenteni. Röviden: nyalogatják a sós lyukakat. :-)

Ritkán adatik meg az a magasztos pillanat, hogy mázsákban mérhető elefántszar ürülék kupacok között bóklászhatsz, és még lapátolnod sem kell. Kihasználtuk. :-)

Szerencsénk lesz!

Hajóval tettük meg a nagyobb távolságokat.

Piócagyűjtés közben.

A földön helyenként rengeteg mittudoménmilyen virágot találtunk.

Meglátogattunk egy orang asli (maláj őslakos, http://en.wikipedia.org/wiki/Orang_Asli) falut is az egyik szigeten. Elkeserítő élmény volt. Az út előtt jelezték, vásároljunk némi cukorkát ajándékba az orang asli gyerekeknek.

Az egész zavaróan gusztustalan megmozdulás volt. Miért kell ezekből az emberekből cirkuszi mutatványt csinálni? Kínosan éreztük magunkat cukorka osztogatás közben. Még jó, hogy üveggyöngy nem volt nálunk.

Bemutatom néhány őserdei barátunkat:

És szerencsére a szállodában sem hagytak bennünket teljesen magunkra:

Csak két éjszakát töltöttünk itt.

Aztán elindultunk hazafelé.

A fakitermelés errefelé is gőzerővel folyik. Ez itt merbau.

És  megint igyekeztünk itt-ott letérni az főútról, hogy többet lássunk.

Nem mindig a legjobb helyen. Ha nem tapos el egy elefánt, jól hátbalőnek.. :-)

De ezt is túléltük, hogy elmesélhessük..

Perhentian

Dorottyáéknak  ma véget ért a 10 napos iskolai szünetük, amit többféleképp igyekeztünk maradéktalanul kihasználni.
Szerettünk volna elutazni, nézegettük az Air Asia nagyon kedvező ajánlatait, de most sajnos nem találtunk egy olyat sem, ahol ők fizetnek, ha mi utazunk... :-) Úgyhogy beültünk az autóba, és a 4-es úton átmásztunk a maláj félsziget keleti felére, ez nagyjából 350 km. A kocsit a parton felejtve átkeltünk Perhentianra, ami egy mesesziget a Dél-kínai-tengeren Malajzia partjainál.

Andrea szerint ezt a bejegyzést kihagyhatnám, tekintettel az emberi gyarlóságra. Ha még esetleg maradtak barátaink.. De végülis ez egy napló, vagy mi, nem hagyhatok ki belőle fontos eseményeket, nem?
Angolul a szigetről: http://en.wikipedia.org/wiki/Perhentian_Islands
A hely csodálatos, olyan igazi pálmafás-képeslapos. A tenger igézően tiszta, igazi búvárparadicsom.

Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha a Penang körüli medúzás koszvadt-zöld pocsolyára gondolok, és Langkawi (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/10/sas-leszallt.html) is elbújhat, de nagyon. Egyszóval megérte az a kis autókázás, ami szerencsére ismételhető, nem nagy a távolság.

Szeretnék azért némi örömet is okozni néhány kedves ismerősömnek: a félsziget keleti részén a monszun jóval nagyobb erővel kopogtat, a szállodák mostanság nyitnak újra. Igazán áprilistól érdemes menni. Nekünk az iskolai szünet adta az időkeretet, válogatni nem lehetett, ezért is ültünk egy napig egy 3x4m-es kis szobában a szakadó eső és a tomboló szélvihar hangjait hallgatva, valamint egy nagyot társasjétékozva. Így megy ez.
De csak egy napig esett szakadt.
A gyerekek viszont borzasztóan élvezték a kristálytiszta tenger hullámaiban való ugrabugrálást. Mi is. Az elején. Úgy az ötödik órától kezd lehangolni, hogy minden testnyílásod igen intenzíven többszázszor átöblítik a tenger meleg habjai..
Kirándultunk is, a sziget dimbes-dombos-őserdős. Átmásztunk a másik felére, aztán megvártuk a vízitaxit, hogy nehogy nagyon elfáradjunk a nagy melegben. Várakozás közben matattunk a korall-törmelékben és hintáztunk...

És a taxi jött, ment..

Cápával csak ilyen körülmények között találkoztunk, a helyzeti előnyünk egyértelmű:

Ha figyelmesen jársz egy trópusi tengerparton, komoly kincsekre is lelhetsz.

Egy fárasztó nap után.

Végre egy kép, amin mind a négyen rajta vagyunk. Igaz, nekem csak az árnyékom. :-)

A hullámfürdő mellett a homokozás, mint meghatározó tevékenység szerepelt a napi teendők listáján. A sorrend nem volt mellékes, az alapos öblítést a hullámok megoldották. Valószínűleg a trópusi napon szétfőtt agyam egy jelentős része is ottmaradt valahol a tengerben..

Tényleg egy mesebeli hely. Még visszamegyünk. Asszem. Csak annyi látnivaló van még itt a környéken..

Kincsvadászat

Hívtak bennünket, vegyünk részt egy riksás "kincsvadászaton". Nem hagyhattuk ki. :-)
A fő szervező, Michelle, jól ismert tagja a penangi expat közösségnek, rendszeres hírlevelekben tájékoztat a várható eseményekről. Nagyon érdekes-vicces programot talált és dolgozott ki. Páronként kaptunk egy feladatlapot (meg egy riksát), és bejártuk George Town néhány érdekes részét, hónunk alatt egy feladatlappal, keresve a válaszokat a kérdésekre.
Gyülekező, eligazítás:

Az itt töltött hónapok alatt még nem éreztünk kedvet a riksázáshoz, meghagytuk a turistáknak az élményt. Egyébként állítólag a helyiek azért ódzkodnak ettől a közlekedési eszköztől, mert régebben az örömlányok mentek a kuncsaftjaikhoz velük. 

Kiderült, hogy jól gondolkodtunk, tényleg nem nagy élmény a sűrű forgalomban zötyögni, egy rozoga triciklin a hőségben.

Nem baj, ezt is kipróbáltuk..

A kérdések részben nevezetes épületekhez kapcsolódtak.

A kék ház, a Cheong Fatt Tze Mansion (http://en.wikipedia.org/wiki/Cheong_Fatt_Tze_Mansion).

A Hainan templom (http://www.orientalarchitecture.com/malaysia/georgetown/hainan.php).

És kerestünk, láttunk még vagy nyolc templomot (muzulmánt, buddhistát, keresztényt) utunk során.

Jártunk egy csokis helyen is. Meglepően finomakat készítenek. Most már tudom, hogy a kakaóvaj is fehér színű, és a kakaómagokat egy hétig kell szárítani feldogozás előtt. Hiába, egy királynak mindenhez értenie kell! :-))

 Az esélyes csapat információkat cserél, adatokat egyeztet, elemzi az eddigi stratégiát :-)

A vadászat közben megpihentünk itt-ott, hogy felfrissítsük magunkat.

Felkerestünk egy híres füstölőkészítő mestert is, és mindent megtudtunk a szakma rejtelmeiről.

Tetszenek ezek az életutak. Csinálj valami egyszerűt, mindennap ugyanúgy, ne változtass. Eltelik röpke 40-50 év, és ha nem hülyülsz bele, elég kitartó vagy, híresen halhatsz meg. A saját szigeteden.

Benéztünk egy "kocsmába". Az indiai malájok isszák itt a pálmabort. Ez is az UNESCO definíció szerinti világörökség része. Szerintem egy kocsma.

Galériákat is látogattunk. Él itt néhány figyelemre méltó alkotóművész. Egyikük üvegggel dolgozik, megnéztük egy ékszerész, majd egy helyi fotóművész izgalmas, érdekes munkáit is.

A feladatlapok ellenőrzése egy nagyon rokonszenves, általunk eddig nem ismert indiai étteremben zajlott. Nagyon finomat ebédeltünk.

A kincsvadászok egy része.

Nagyon jó hangulatú, érdekes nap volt, örülünk, hogy ott lehettünk. Újra sokat tanultunk új otthonunkról.

Cameron Highlands

A hétvégét kicsit hűvösebb helyen töltöttük. A távolság úgy 250 km, 3 óra autózás, bementünk a Föld legidősebb (130 millió éves) őserdejébe a hegyek közé. Az út vége felé a hőmérséklet egy óra alatt zuhant 12 fokot..
Képek az útról:



Cameron Highlands híresen hűvös agrár-régió. Egymást érik az idetelepített tea, eper, zöldségültetvények. Itt is csak a dzsungel volt, amíg bölcs emberek ki nem találták, hogy a klíma kifejezettetn alkalmas mezőgazdasági tevékenység folytatására, tea, eper, zöldségtermesztésre. Sajnos, hihetetlen méretű lábnyomot hagyott itt az ember, az erdőirtás most is folyik. A teaültetvények valóban csodálatos látványt nyújtanak, nagyot kirándultunk a dzsungelben, rengeteg epret ettünk, és éjszaka végre fázhattunk egy kicsit. :-)
További információk a helyről angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Cameron_Highlands

A szállásunk ablakából a fantasztikus dzsungel:

Fóliasátrak:

Gyártsunk egy kis termőföldet:

Együnk sok epret (egyébként nagyon finom volt!):

A környéken sok túraútvonalat találhatsz, mi már előre kiválasztottuk a miénket, a Mossy Forest-ben kirándultunk egy kimerítőt-izgalmasat-érdekeset. Elvittek bennünket egy Land Rover Defenderrel az indulási pontig, és a nagyon rokonszenves orang asli (maláj őslakos: http://en.wikipedia.org/wiki/Orang_Asli) túravezetőnk végigrángatott bennünket elpuhult nyugatiakat a dzsungelen, hogy a végén nyakig sárosan, kimerülten, de mosolyogva nyugtázzuk a tényt: megcsináltuk! Milyen hülye az ember, hogy még fizet is ezért. :-)

Fantasztikus élmény volt, a dzsungel csodálatos! Ezen a magasságon nincs pióca, moszkító, hideg van nekik. Mondjuk, mielőtt beneveztünk a túrára, rákérdeztem, mennyire ajánlott egy kisgyermekes családnak.. Kicsit félreinformáltak, a túra a kihívás kategóriába tartozik, de megérte a küzdelmet. A gyerekek persze jobban bírták a sáros ösvényen történő gyökerekbe kapaszkodós falmászást, ez nem meglepő.

Itt tűnt el Jim Thompson is, a thai selyembáró (http://www.cameron-highland-destination.com/cameron-highlands-jim-thompson.html). Történetét rejtély övezi, máig nem tudják pontosan, mi történt vele. Sokan eltűntek-eltűnnek ebben a dzsungelben a mai napig, nektek ezúttal nincs szerencsétek, mi kijutottunk. Nemrég egy nyugalmazott maláj katonatiszt hozta el ide a családját kirándulni. A kirándulás (keresés) vagy négy napig tartott, de végül megtalálták őket.

Iránytűt Barnabás hozott magával..

Mossy Forest képekben:

Miután jól elfáradtunk a dzsungellel folytatott küzdelemben, utunkat az egyik teaültetvény (https://www.boh.com.my/) felé vettük. Az ország népét ezen a helyen mára leváltották az itt dolgozó vendégmunkások, akik Burmából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából jöttek ide. Vajon miért, hogy feltegyem ezt a költői kérdést... Az ültetvényen barakkokban szállásolják el őket, van itt bolt, kórház, iskola, templom is. Itt többet várhatnak az élettől, mint otthon.

Az ültetvények valóban csodálatos látványt nyújtanak, és nagyon finom teákat készítenek itt, amit aztán Kuala Lumpurba szállítanak, hogy megfelelően becsomagolják. Megnéztük az üzemet, a gépeket, berendezéseket, munkásokat.

B.O.H. teaültetvény képekben:

A világon itt a legmagasabb a Land Rover Defenderek területegységre vetített előfordulási gyakorisága. :-) Rengeteg van belőluk, és látszik, hogy munkára fogják őket.

Az út szélén talált orchideákról most nem teszek fel képet. :-)

Nagyon kellemes, érdekes, izgalamas, tanulságos hétvégénk volt, kicsit fáradtan értünk haza vasárnap este.

Egy másik utunkról Malajzia belsejébe itt olvashatsz:

http://dabzmalaysia.blogspot.com/2010/12/temengor-lake-4-es-ut.html

Szól a rádió...

Reggelente autózás közben rádiót szoktam hallgatni. Mivel itt a rádiónak a szórakoztatás mellett nagyon komoly népnevelő szerepe is van, igyekszem én is odafigyelni a tanításokra.
Amik eddig megragadtak bennem:
Ha mosogatok, lehetőleg használjak mosogatószert és szivacsot.
Tegyek kevesebb cukrot a reggeli teámba, mert különben amputálni fogják a lábamat.
Vezetés közben ne feledkezzem meg az elsőbbségadásról és ha lehet még a gyalogosokat is engedjem át az úttesten. Ja, és kicsit figyeljek oda az öngyilkosjelölt motorosokra is.
A háziállatommal bánjak rendesen, hiszen érző lélek.
És nem utolsósorban, nem kéne annyit vernem a gyerekeimet, hiszen tanulnak azok a szép szóból is.

Azt hiszem, ezek az intelmek mindannyiunk okulására válnak.

Fogadjátok meg ti is! :-)