Újabb hétvége, mert az olyan jó :-)

Ellátogattunk az indiai negyedbe, nagyon szeretjük a hangulatát, régen jártunk már ott.

Volt, aki őszinte érdeklődést mutatott. :-)

Sétáltunk, copfot próbáltunk,

és megint jót ettünk az egyik kedvenc helyünkön.

Másnap a nemzeti park felé vettük az irányt, itt van a szomszédban, és megunhatatlan.

 Láttunk megtermett monitor lizardot.

És hintáztunk egy nagyot.

A fiúk azért ezt is vadabbul csinálják.

Ámulatba ejtő interaktív izé is volt a látogató központban, bementünk, mert lógott az eső lába.

Írtunk üzenetet a jövőbe, és gondosan elhelyeztük egy időkapszulába, hogy biztosan eljusson a címzetthez.

Később benéztünk egy vásárba is, sok ismerőssel futottunk össze.

Ez már egy másik vásárban szerzett értékes kincs.

Szurkoltunk egy Tae Kwon Do versenyen is, Barni edzője hívott bennünket. Kicsit kilógtunk a nézők közül, de bennünket ez csöppet sem zavar.

És még csináltunk sok érdekeset, írok majd másik képes poémát róla.

4D filmélmény :-) Battlestar Galactica

Tegnap este, miután mindenki elaludt, megfelelő hangulatban filmet néztem. Újszerű, elsöprő erejű élményben volt részem. Éppen egy izgalmas űrcsata-jelenet kellős közepén hatalmas csattanással  hirtelen a földön találtam magam, merthogy kitört a székem lába. Nagyon megrémültem, azt hittem, eltaláltak! Nagyon fájt a hátam, de szerencsére nem kaptam halálos sebet. Még rendbejövök.. :-)

Hétvégi tevékenységeink

Lassú, óvatos tempóban elkezdtük újra bejárni kedvenc kajálós helyeinket, játszótereinket..

Eddig nincs jele gyomorpanasznak az új családtag részéről sem.

Az ízek már nagyon hiányoztak! Az árak is. :-)

A Pattaya fried rice hamar eltűnt a tányérokról..

Száguldoztunk a Youth Parkban.

Készítettünk halakat a közelgő iskolai bemutatóra. :-)

Próbáltuk kipihenni fáradalmainkat, amit a rohanó ázsiai tempó :-), a meleg és a párás levegő is nehezített.

Ellátogattunk a helyi botanikus kertbe is, mert az olyan szép. A majmok társaságát van akinek még szoknia kell..

Jártunk a Straits Quey-en is, megint volt kirakodóvásár, ahol szokásunkhoz híven most sem vettünk semmit..

(http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/02/targyaink.html)

Illetve mégis: egy csomag értékes gumi karkötőt..

Szerencsére Barninak nem sikerült elkövetnie a rolleres betörést az ékszerboltba. Csak majdnem..

És sétáltunk is egy kicsit.

Találkoztunk egy nagyobb hajóval is, ez nem olyan nehéz errefelé..

Este elnéztünk Batu Feringgibe az éjszakai bazárba, Crocs-ot kellett vennünk, sikerrel jártunk.

Kezdjük újra felvenni a maláj ritmust, bár nekem most vannak kisebb problémáim a meleggel. Talán kell még egy kis idő. A gyerekek szerencsére jól bírják..

Víz alatti tevékenységeink

Sail-ing Business Cup 2011

Talán már kilencedik éve mindig részt veszünk egy kellemes hangvételű adriai vitorlásversenyen. A csapat magja a Talizmán volt legénysége. Imádom az Adriát, főleg szezon előtt, amikor még nincs az a nyüzsgés.

Szóval, áprilisi hazalátogatásom utolsó hetére a koronát az idén is izgalmasra sikerült verseny tette fel.

A szél az idén nem tett komolyan próbára bennünket, hacsak a hiányával nem számolok. Időnként volt egy kis lélekzabáló halasztás a szélviszonyoknak köszönhetően, de végül a kiírás szerinti hat futamot sikerült lebonyolítani. Minden napra jutott egy 25tmf körüli futam némi navigációs feladattal, a végére pedig két pályajellegű.

A jól összeszokott csapatunk idén is felkészülten állt rajthoz, mindenképpen nyerni akartunk.

És idén is az átlagot messze meghaladó színvonalon éltünk étel-ital tekintetében is. Merthogy ennek a hajónak van dedikált borásza Bujdosó Feri (http://www.bujdoso.com/) barátunk személyében,

és a séfünk, Zsolt idén is kiemelkedőket alkotott, jócskán túlhaladva egy csöppnyi hajókonyha feltételezett lehetőségein. Volt szarvasbélszín, hátszín borsmártással, burgonyapürével, gnocchi-val, húsvétkor sonkáztunk majonézes burgonyával, készült Jókai bableves is, meg..

És ezen a hajón még meggyőző rutinnal rendelkező sommelier is van. :-)

Azért ne feledkezzünk meg navigátorunkról sem, aki ha kellett, az árbócra is felmászott.

Főszponzorunk is hozta a tőle megszokott formáját, nem okozott csalódást senkinek. A vitorlázás ugyanis csapatsport..

És annak ellenére, hogy összehangolt munkát igénylő csapatsportról beszélünk, egy kiemelkedő tehetségű kormányos sem nagy baj egy hajón, mondjuk inkább alapfeltétel. Nekünk ilyenünk is van!

Jól figyeljétek meg az arcvonásait! Kemény, mi? Látszik, hogy nem szórakozni jöttünk!

Bár, ami az elfogyasztott italmennyiséget illeti, még gyanúba is keveredhetnénk. Szerintem, csak kóstoltunk.. :-)

Pár szó a versenyről, ami már az elején fejben eldőlt: végig volt okunk izgalomra, többórás futamokat követtek olyan befutók, ahol a végén méterek döntöttek. Kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtottunk majdnem végig. Azért vitorláztak előttünk is.

Szerencsére többnyire mindenki - velünk együtt - megtalálta a helyét a befutóig,

illetve a díjkiosztóig, ahol átvehettük a győztesnek járó trófeát:

És a legvégére még néhány unalmas, semmitmondó életkép innen-onnan, hogy rászolgáljak új nevemre:

Sziszi

Az új családtag.
Kicsit aggódunk amiatt, hogyan illeszkedik majd be a mi családunkba, hogyan viseli a szülők, testvérek, egyebek hiányát (ill. hirtelen megváltozását :-). Abban bízunk, Ázsiával nem lesz baja.. Dorottyával nagyon jó barátok, jó sok minden van már a közös zsákjukban, amit itt egy ideig együtt töltögethetnek majd.
Elég hosszú, fárasztó az út, több, mint 10.000 kilométert tettünk meg úgy 24 óra alatt.
Dubaiban találtunk néhány vicces dolgot a repülőtéren.

Itt már Kuala Lumpurban vagyunk.

Három napot már iskolába is járt, az eddigi tapasztalatok biztatóak..

Végre itthon! :-)

Majd egy hónapot töltöttem távol Malajziától és a családomtól, akik inkább Ausztráliát választották a "hazamenetel" helyett - nem kárhoztatom őket érte. Tetemes mennyiségű kisebb-nagyobb teendő halmozódott fel a majd kilenc hónap alatt, amelyek elintézése igényelte a személyes jelenlétet.
Sok emberrel találkoztam, beszélgettem. Régen hallottam ilyen panaszáradatot, mindenki elhalmozott a legújabb problémákkal, ami csak egy bizonyos pontig volt tolerálható az önző lényem részéről. Vegyesek az érzéseim a hazaúttal kapcsolatban, még mindig nem tudom pontosan, hogyan is éreztem magam Magyarországon..
Az utolsó hét viszont egyértelműen remekül telt, a barátaimmal az Adrián voltunk, részt vettünk egy vitorlásversenyen, erről majd írok.
Nem egyedül jöttem, keresztlányom, Sziszi is velem utazott, itt tölti velünk a tanév utolsó trimeszterét. Ügyesen csináltuk, így a legegyszerűbb szert tenni egy harmadik gyerekre, akit ráadásul, még vissza is lehet adni.. Gondolom, annyira jól fogja magát érezni ő is, mint a gyerekeink, vagyis nagyon.
A bejegyzés címével kapcsolatban mindenki eldöntheti, melyik országra gondoltam. Úgy kezdődik, hogy Ma....