Malajzia, vagy amit akartok: Rándulás

Mármint kirándulás.
Igyekeztünk kihasználni a Hari Raya kínálta többnapos iskolai szünetet, kulacsokkal, gyerekekkel felszerelkezve nekiindultunk a szigetnek, annyi mindent nem láttunk még! (Viszont sok mindent meg igen!!)

Megyünk ÉNY felé

Először a ÉNY-i csücsköt céloztuk meg, itt van a Penang Nemzeti Park, ahol már jártunk. Meg itt van Teluk Bahang, egy halászfalu. Ahol szintén jártunk..

Álmos, meleg..

Még itt is motorral közlekednek
(Időben félreugrottam! Nem a vízbe..)

2004-ben itt (is) okozott gondot a cunami

A park bejárata

Mit szabad, mit nem
(Szeretem az ilyen táblákat tanulmányozni, vannak gyöngyszemek..)

Barni már hegyezi magát a majmokkal történő találkozásra

Ez megfutamodott
(Egyébként nem jó velük kikezdeni, nagyon agresszívekké tudnak válni, főleg ha nem kapnak kaját.)

A korlátok üvegszálas műanyagból készültek
(Barni nem)

Van itt egy függőhíd-rendszer, amire ha felmerészkedsz, regisztrálni kell magad (Basszus, most jut eszembe: a parkba történő belépéskor névvel, útlevélszámmal, nemzetiség, úticél, nemed megjelölésével szintén kötelező a reg. Kilépéskor meg a kijelentkezés. Amit elfelejtettem... Remélem nem kutatnak lázasan utánunk!

A mai újságot még nem láttam...:-)

Végrendelet

Kb. 10 méteres szakaszokat kötnek össze a hidak, elég magasan vannak. Legalábbis Andrea szerint, aki azért másodszor is felmerészkedett.

A hős

"Ezt figyeljétek, elengedtem a kötelet!!"

Nyomában egy kis gonosz manóval, aki akkor ugrál a legvadabbul, ha a hős anyával éppen azonos függőhídon van. A figyelmeztető tábla idevágó felirata: "Reduce noise. Respect others." Andrea ezt valószínűleg nem olvasta, azért üvölt..

"Na, talán most sikerül leszakítanom.."

Szenyó és pronyó

A rettenthetetlen
(Magamról csak szerényen, úgy helyes!)

Jövőre leszakad, ha ennyit zabálunk!

Menjünk fel újra!

Ez szép

Mi egy kicsit elcsúfítjuk

Legközelebb felmegyünk a világítótoronyhoz. (A múltkor is ezt modtam :-))

Egyébként a park bejáratától több mint 4! km, ami ebben a melegben komoly erőpróba, főleg, hogy felfelé is kell menni. Meg visszafelé is..

Egyébként az erkélyünkről úgyis látszik :-)

Ha valaki netán éppen imaidőben érkezne a függőhidakhoz, van külön imahely. Mint ahogy mindenhol. A "mindenhol" nem költői túlzás. Bevásárlóközpont, repülőtér, természetvédelmi terület....

És megyünk tovább dél felé, egy nem túl izgalmas víztároló mellett:

Már mondtam, itt mindig figyelmesen közlekedj! Ott egy gyík (tudom, egyszerűsítek, de nem mutatkozott be) kel át az út túloldalára, teljesen szabálytalanul:

Sört itt nem lehet kapni, pedig többen szponzorálják a helyet..

Viszont mindenféle gyümölcsöt, azt igen. Itt kóstoltam meg életemben először a duriánt. Állítólag kétféle ember létezik: aki imádja, és aki utálja. Szerintem én vagyok a harmadik csoport: én gyűlölöm. Azért érdemes megkóstolni, nem tudnám mihez hasonlítani az ízét. Utána néhány órán keresztül olyan büdöseket böfögtem, hogy időnként le kellett tekerni a kocsi ablakát.. Állítólag a mi európai szervezetünkből hiányzik valami enzim, ami a durián megemésztéséhez kell. Szerintem ez hülyeség (ettől persze, lehet igaz is :-).
A duriánról: http://tisztafriss.hu/doc536/