Térjünk kicsit haza Malajziába ezután az indiai kitérő után, annyi minden történt, történik itt is..
Andrea befejezte az iskoláját (myTESOL (Teaching English to Speakers of Other Languages)), szombaton ünnepélyes keretek között a Ferringhi Garden-ben megkapta a szörtifikétjét, mostantól bárkit kioktathat, nemcsak engem..
De nem hagyja abba, januártól folytatja, hogy egész népét taníthassa majd. Nekem marad a középiskolás fok, de beérem vele.. :-) És nem lett volna bátorságom bevállalni ezt, angolt tanítani tanulni natív szpíkerekkel együtt: nagyon keményen kellett megdolgoznia az eredményért, ki is emelték őt, mint egyetlen bátor idegen ajkút.. Különben fantasztikus dolgok történtek vele, a gyakorlatukat egy árvaházban végezték, úgyhogy szívfacsaró közegben taníthatott angolt maláj árváknak..
A tanórák végeztével pedig a lányok hálásak voltak, elhalmozták őt féltve őrzött kincseikkel, kapott cuki kis táskát, sárga magassarkú műanyag papucsot, plüssmacikat, és kicsit megcsócsált sütit is (utóbbi valószínűleg nem ízlett a gazdájának, ezért passzolta tovább, de nem ez a lényeg, tényleg nem szándékozom gúnyt űzni ezekből a valóban megérintő, megrendítő pillanatokból..). Szóval idén jelentősen bővült a Karácsonykor megajándékozandók köre..
A továbbra is nagy sikerű iskolai Arts & Crafts foglalkozásokat a következő harmadévben is folytatja.
Dorottya kicsit csalódott, mindannyian többet vártunk az iskolától idén. D. az egyik legjobb minden tantárgyból, mindezt minimális erőfeszítéssel elérve. Többet szeretne tanulni, és nem azért, mert mi rugdossuk, hanem mert szomjazik rá. Ijesztő, "csak" 12 éves.. A PYP program (http://dabzmalaysia.blogspot.com/2011/05/primary-years-programme.html) szemlélete nagyon tetszik, és szerintem jól felkészíti őket a felsős időszakra, tudnak tanulni, mert ezt jól megtanulják, kialakul a helyes hozzáállás, a tudásvágy.
Az iskola büszkén hirdeti, milyen kimagasló szintű vizsgaeredményeket értek el a diákok, mindenki úgy gondolja, itt az oktatás magas színvonalon folyik. Majdnem mindenki.. Szerintem a nemzetközi közeg, a nagyfokú fluktuáció, a nagyon vegyes gyerekanyag jelentősen nehezít az iskola munkáján, néhány dolgot egyenesen ellehetetlenít. Viszont mindenki remekül érzi magát és boldog. A gyerekek imádnak iskolába járni, hiszen nem kell kukoricán térdepelniük, bármi bajuk van, azonnal orvosolják, keresik a kedvüket. A szülő látja, érzi mindezt, ettől mindenki automatikusan veri hepi. Majdnem mindenki.. És igen, azért ez tényleg egy jó iskola. Remélem.. :-)
Nagyon szorítunk Dorottyának, a héten eldől, bekerül-e a FOBISSEA csapatba, nagyon igyekszik.
A FOBISSEA egy ázsiai szervezet, nemzetközi iskolák szövetsége, évente rendeznek minden szinten nemzetközi, magas szintű sportjátékokat (úszás, atlétika, labdarúgás, kosárlabda), ezúttal Pattaya, Thaiföld a helyszín. http://www.fobissea.org/
A legutóbbi fogadóórán minden tanára felsőfokon nyilatkozott róla. (Mint mindenkiről?) A földrajz tanára meglepett azzal, hogy nem is tűnt fel neki, D. nem angol anyanyelvű.. :-)
Barni. Mint hal a vízben, ez a közeg neki több, mint ideális. A 25m mellúszás harmadikos csúcstartója.. :-) És keményen dolgozik, ha ebben a simipuszisuliban esetleg azt is kell néha.. Annyira nem aggódom miatta sem. Csak kicsit..
Más a fa, amiból faragták, és kicsit több csiszolást igényel időnként.. Hogy külföldön kezdett iskolába járni, egyből másodikosként, zéró nyelvtudással? Remekül boldogul. A büszkeség itt is indokolt.. Viszont az irányítást csak óvatosan szabad kiengedni a kezünkből.. :-)
Na, agyondícsértem őket, persze nincs szülői elfogultság.. :-)
Szóval, jól vagyunk így Karácsony előtt, bár olyan, hogy karácsonyi hangulat nincs. Nekem kéne valami kis hideg, hó, ilyesmi. De sajnos itt a trópusi Malajziában minden nap majdnem ugyanolyan. Kibírjuk zokni nélkül ezt a Karácsonyt is, bár a moziba azért nagyon fel kell öltözni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése