Ma volt az első iskolanap, a tegnapi orientációs napot nem számolom. Meghatározó jelentőségű, fontos nap, amitől úgy tűnik, Andrea és én jobban tartottunk, mint a gyerekek. Barniról kellett volna példát vennünk, a fiam olyan laza, hogy mindjárt szétesik. Van mit tanulnom tőle. Reggel persze bekísértük őket, kicsit ott maradtunk, aztán mentünk dolgunkra és rágtuk a körmünket. Egészen addig, míg értük nem mentünk, és ők jöttek sugárzó arccal, jókedvűen, felszabadultan, megállás nélkül mesélve.
Iskola kipipálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése