Lassan egy hete. És nem olyan unalmas!
Ezt a hetet gyorsan összefoglalom: nagyjából berendezkedtünk, rengeteg emberrel megismerkedtünk. A gyerekek megdöbbentettek! A legtöbb félelmem hozzájuk köthető. És persze, ez még nagyon az eleje, de....
Egy condominiumnak nevezett lakótelepen lakunk. Van egy jó kis úszómedence, ami fórumként is működik.
 |
| A medencék az ablakunkból |
Gyermekeink a maguk 6 és 11 évével, Barninál zéró illetve Dorottya esetében jó angol nyelvtudással (ma egy ausztrál hölgy dícsérte őt meg a gazdag szókincséért, ami engem is meglepett!) itt kezdték az első napon beilleszkedési kísérletüket. Mi a háttérbe húzódva figyeltünk. Másnaptól beindult egy meghívás-sorozat: szülinapi buli, ittjátékmegottjáték, kézműveskedni megyek a G blokkba, majd jövök, lemegyünk a medencéhez, de útközben beugrunk a Suminékhoz, meg a Karunékhoz, hogy hívjuk őket is, és így tovább. Leesett az állam! Öt napja vagyunk itt, de gyermekeink már igen ismertek és népszerűek. Barni annak ellenére, hogy alig beszél angolul... Szóval, ez így sokkal jobb, mint amire számítottam!
 |
| Buli van. Barni ott vigyorog a kép közepén... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése