Az utóbbi időben különböző közvetlen és közvetett forrásokból merítve az jött le, hogy túlságosan idilli képet festünk itteni életünkről.. Sosem mások elvárásai (vannak sajátjaim :-) szerint próbáltam élni az életem, úgyhogy mindegy is lehetne, mit hisznek néhányan..
Átfutottam a bejegyzéseket, és valóban nem a rossz hírek vagy az irdatlan nagy szívások dominálnak, bár ilyen is akad, hiszen szerettem volna örömet is okozni.. :-)
Idilli a kép? Nagyon jó lehet ott annak? Basszus, de irigy vagyok? Ha motoszkálnak benned ilyen, vagy ezekhez hasonló gondolatok, kérlek, csukd be ezt az oldalt, és felejts el. Köszi!
Ha mégis tovább olvasod, pár dolog:
Próbáltad elképzelni azt, milyen lehet, ha:
Elköltözöl 10.000 kilométerre az otthonodtól, családodtól, barátaidtól, az ismert világból, hónod alatt a gyerekeiddel egy muzulmán országba? Annyit tudsz a helyről, amennyit olvastál róla, illetve töltöttél ott néhány napot. MELEG van. Mindig, és nagyon. Az emberek nagyon MÁSOK. Minden nagyon MÁS. Nem ismersz SENKIT. Nem ismered a helyet. Halvány sejtéseid vannak csak arról, mi hogyan működik. Nagyon IDEGEN vagy. Nagyon EGYEDÜL vagy.
Semmit nem tudsz, ami eddig annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt, például: Hogyan köszönj? Mik azok a bizbaszok egy villanyszámlán, hol, hogyan lehet azt befizetni? Mikor nyitnak a boltok? Hogy kell fizetni, mennyit, hol, és mettől meddig a parkolásért? Elég csak azelőtt felkapcsolni a vízmelegítőt a fürdőszobában, ha használni akarod, vagy mehet állandóan? Borrvalót adj-e? Mit adj enni a gyerekeidnek? Hogyan kell tankolni az autóba (azt te csak hiszed, hogy úgy!)? Kérlek, ne legyints ezekre a dolgokra, fontosak.
Folytathatnám a végtelenségig.
És még a nyelvet sem beszéled elég jól..
Belevágnál? Biztos? Ha még nem éltél soha Ázsiában, ezeket a dolgokat nem nagyon tudhatod, ismerheted..
Milyen lehet a nulláról, egyetlen barát, ismerős, segítség nélkül újra felépíteni a saját és családod életét úgy, hogy a gyerekeid minden pillanatban biztonságban érezzék magukat? Csak hiszed, hogy el tudod képzelni. Én is így voltam vele, pedig okosabb vagyok, mint egy ötödikes :-)) Aztán jön a valóság.
Ha nagyon elveszettnek érzed magad: mosolyogj!! Sokat mosolyogtunk az utóbbi időben..
És igen, az ember a szép dolgokról ír, azokat teszi ki a kirakatba. Nem azért, hogy bárki szívét fájdítsa, hanem azért, hogy az örömét, élményeit megossza másokkal.
Hatalmas tapasztalat egy idegen ország: impulzusok, ingerek, mentalitás, szemszög, táguló perspektíva, változó látásmód, átalakulás, önismeret, és lehet, hogy messzire kell ahhoz menni, hogy megtaláld önmagad és visszatalálj a gyökereidhez..
Belegondoltam: lehet, én is irigykednék egy kicsit, de talán az öröm dominálna, ha a barátom érdekes dolgokat látna, tapasztalna, ha megismerhetne egy szép új világot.
Hmmm.. Nem biztos. :-) De én egy szemétláda vagyok, úgyhogy nem ez a mérvadó..
Írtam már arról, hogy milyen szép a tengerpart minálunk? És, hogy nem nagyon lehet fürdeni a tengerben, mert tele van medúzákkal? Arról, hogy a minap kifogtak a híd mellet egy több mint 4 méteres cápát? Ha meglátogatsz, a fürdőnadrágod semmiképp ne felejtsd otthon, majd én megmutatom neked, hol érdemes próbálkoznod! NEM fogok tévedni. Mindenkit szeretettel várok!
És arról, hogy Dorottya nem ment osztálykirándulásra Langkawira, mert az északi államokban és Thaiföld déli részén hatalmas áradások vannak? És persze, itt nem az elnapolt kirándulás a lényeg. Tudjátok-e, milyen az, ha 252! mm eső esik egyetlen nap alatt?
Akartok híreket komoly természeti katasztrófákról? Indonéziai vulkánkitörés? Tsunami? Hurrikán? Ilyenekről is írhatnék, de ezeknek bárki utánanézhet. Ha akar.
Annak nem, hogy merre járok, hacsak én nem mondom el.
Elmondjam?
Hová is menjünk karácsonykor? Az egzotikus Európa, sajnos most túl messze van..
Sikerült árnyalnom a képet?
:-)))))))
4 megjegyzés:
Na látod, pont ezeket a megjegyzéseket, hogy túl idillien látod a világot kell le...ni. Megint más, hogy a helyet mennyire látod reálisan, de eddig nekem, aki egy kicsit itt él, hasonló cipőben nem az volt a tapasztalatom a blogoddal kapcsolatban, hogy bármit is túlzóan idillinek írtál volna le.
Kell ide az önbizalom és kell hatalmas bátorság, mersz, hogy egy teljesen újra kell szervezned az életed, amihez további sok szerencsét és kitartást kívánok!
Köszi, tündér vagy!
Nehéz megmutatni az érem másik oldalát is, bármennyire is szeretné az ember. Lehet, hogy hülyeség próbálkozni..
Selamat Tahun Baru nektek Penangról!
Bevallom, olvasom a kezdet óta a blogodat, és nem éreztem eddig az "idilli" jelzőt. Éreztem, hogy vannak gondotok, és vannak örömeitek, mert ezt az utóbbit kell keresni, hogy boldogulni tudjatok. Ilyen helyzetben az ember nem szívesen veszi tudomásul vagy írja le a kellemetlen helyzeteket. Ha van, próbálja felejteni.
Szerintem, nem a Te blogodat olvasta aki a jelzőt írta, vagy mondta. :)
Jó volt ez az őszinte kifakadás.
Hoopsz, egy újabb tündér!
Már megérte "kifakadnom"!
Ja, és neked is nagyon boldog új évet kívánok, tiszta szívemből!!
:-))
Megjegyzés küldése