Majd egy hónapot töltöttem távol Malajziától és a családomtól, akik inkább Ausztráliát választották a "hazamenetel" helyett - nem kárhoztatom őket érte. Tetemes mennyiségű kisebb-nagyobb teendő halmozódott fel a majd kilenc hónap alatt, amelyek elintézése igényelte a személyes jelenlétet.
Sok emberrel találkoztam, beszélgettem. Régen hallottam ilyen panaszáradatot, mindenki elhalmozott a legújabb problémákkal, ami csak egy bizonyos pontig volt tolerálható az önző lényem részéről. Vegyesek az érzéseim a hazaúttal kapcsolatban, még mindig nem tudom pontosan, hogyan is éreztem magam Magyarországon..
Az utolsó hét viszont egyértelműen remekül telt, a barátaimmal az Adrián voltunk, részt vettünk egy vitorlásversenyen, erről majd írok.
Nem egyedül jöttem, keresztlányom, Sziszi is velem utazott, itt tölti velünk a tanév utolsó trimeszterét. Ügyesen csináltuk, így a legegyszerűbb szert tenni egy harmadik gyerekre, akit ráadásul, még vissza is lehet adni.. Gondolom, annyira jól fogja magát érezni ő is, mint a gyerekeink, vagyis nagyon.
A bejegyzés címével kapcsolatban mindenki eldöntheti, melyik országra gondoltam. Úgy kezdődik, hogy Ma....
5 megjegyzés:
Vissza lehet adni? Ha annyira jól fogja magát ott érezni, akkor gondolom nem. De legalább pelenkázást megúsztátok. :D
Majd kiderül, hogy érzi magát. Egy nap kevés az ítéletalkotáshoz. Reménykedünk..
Én is most voltam otthon, hogy megöleljem anyukámat anyák napján. A panaszáradat engem is elképesztett, vagy mi szoktunk el tőle és meglepő a dolog ennyi távollét után, vagy tényleg egyre nehezebb kis hazánkban, nem tudom? Gratula a 3. gyerekhez:)
Köszi. Lehet, szerzek még egyet, ha ez beválik. :-)
Miben?
Abban, hogy jól érzi magát, vagy abban, hogy majd visszaadhatjátok? ;)
Megjegyzés küldése